Nem kompatibilis tetoválás

Kijutottunk egy világtornára, és az ilyen alkalom mindig lehetőséget ad, hogy megmutassunk valamit magunkból, amit jóformán csakis a sporton keresztül lehet. A sporttörténet olyan emlékezetes pillanatokat jegyez, amik fölidéznek tartást, küzdőképességet, ügyességet, miközben közelebb hozzák az embereket, és akkor itt be is fejezném a közhelyparádét és rátérnék a lényegre: már megint sikerült vállalhatatlan ügyekben az országra vonni a figyelmet, és kétséget sem hagyni afelől, hogy Magyarországot pillanatnyilag igen egyszerű gondolkodású emberek vezetik. Azt azért nem mondanám, hogy bugrisok. A labdarúgó-Európa-bajnokságon ugyanis nemcsak a csapat mutatkozott be, hanem sajnos a vezetők is.  Ezért aztán a futballszakma és a futball érdeklődő közege nem is elsősorban arról beszél, hogy a válogatott jobb teljesítményt mutat a vártnál, hanem arról, hogy még mielőtt bármi történt volna, igen hangsúlyosan exponálta magát a bőrébe nem férő kormányfő. Ismert, hogy egy felkészülési meccsen a faji megkülönböztetés ellen tiltakozó ír futballisták letérdeltek, a magyarok nem. De nem is ez volt, ami az általános elképedést kiváltotta, hanem hogy a magyar szurkolók kifütyülték a tiltakozó íreket. Itt lépett akcióba a magyar kormányfő, és az eddigiektől eltérően megjelent a kormányinfón, ahol az egy ilyen alkalomra vetített szokásos mennyiségű zagyvaságok többszörösét hordta össze. Elmondta a sajtó jelen lévő szaktársainak, hogy ilyen térdelő gesztusokat a rabszolgatartó nemzetek tesznek, ami természetesen nem igaz. Orbán egészen egyszerűen összekeverte a gyarmatosítókat a rabszolgatartókkal, gondolom, azért, mert a fejében a gyarmatosító egyenlő a rabszolgatartóval. (Rossz ember, rossz ember.)