HETI TEXTUS

„Milliókra menő értékek pusztultak el, ezernyi ezer embernek az egzisztencziája lett semmivé, százezrek jutottak végínségre, százezrek nem tudnak munkához és kenyérhez jutni az ország legjobb s legképzettebb munkásai közül, pénz nincs, forgalom nincs, gazda, iparos, kereskedő uzsorakamattal küszködik, rémesen megnőtt a kivándorlás, mert a dolgozó emberek számára egyre tűrhetetlenebbé válik az élet ezen az elátkozott földön – és Magyarország miniszterelnöke hová menjen magyar népet látni? Elmegy a Nemzeti Kaszinóba. Szétnéz: nem éhezik senki. Benéz az Országos Kaszinóba: sehol nem lát éhező embert. Úgy látja: az egész nyomor és ínség csak csalárd mese. Jelentették neki, hogy Budapesten vagy százezer ember van munka nélkül. Ő ugyan ezt el nem hiszi, de siet atyailag segíteni. Küld százezer koronát. Minden, munkához nem jutó munkásra esik egy korona. Ki merhet még ezután a kormányra panaszkodni? Megborzadunk, mikor azt látjuk, hogy a magyar kormány ilyen cinikus léhasággal teszi túl magát az ország roppant bajain” – írta Buza Barna a Magyarország 1913. december 29-i számában.