Elsöprő kisebbség II.

VISSZHANG - LXV. évfolyam, 22. szám, 2021. június 4.

Csizmadia Ervin gondolatébresztő elemzéséhez (Az elsöprő kisebbség, ÉS, 2021/18., máj. 7.) kívánok hozzászólni. Nyugat-európai demokráciamodellek rövid bemutatása után a szerző a magyar helyzet kialakulásának történeti gyökereit vizsgálja. Gondolatmenetével sok ponton lehet vitánk, én most csak egy dologra fókuszálok, nevezetesen cikkének Gerő András 1988-ban megjelent könyvéről vett címére: Az elsöprő kisebbség. Csizmadia szerint Gerő „az ellenzéket nevezte (...) »elsöprő kisebbségnek«, azért, mert bár kormányra jutni nem tudott, de – alkalmazkodván a helyzethez – óriási mértékben formálta a közhangulatot”.

Ha újra belelapozunk Gerő András korai, de nagyon érett munkájába, akkor azt látjuk, hogy alapvetően a dualista korszak választási rendszerét, parlamenti életét, képviselői mentalitástörténetét mutatja be. Ha az ellenzéki pártok elsöprő erejéről beszélhetnénk, akkor a ’67-es kompromisszum hamar fölbomlott volna. Ennek éppen az ellenkezője történt: a demokratikus tartalmait vesztő közjogi ellenzékiség rendre kudarcot vallott.

Gerő könyvének címe – nagyon plasztikusan – a választójogi rendszer anomáliáit fejezi ki, azt tudniillik, hogy a döntően nemzetiségek lakta területek szállították a kormányzó mamutpárt számára a mindenkori többséget, mert a magyar etnikai törzsterületeken a kiegyezésnek csekély ázsiója volt. Az elsöprő kisebbség kifejezés utal a választási visszaélésekre, a választókerületi aránytalanságokra („rohadt kerületek”, mint Angliában), és végül arra a tényre, hogy a választók száma a népességhez viszonyítva az egész korszakban mindössze 6 százalék körül mozgott, akiknek közel 2/3-a el sem ment választani…

A dualizmus magyar politikai elitje így tudta fenntartani a kiegyezéses konstrukciót, ez volt az elsöprő kisebbség. Ellenzékieskedő (álnemzeti) programpontjaikat a kormánypárton kívüliek szinte mindig hajlandók voltak „szögre akasztani”. Ezért a kölcsönvett metafora érzésem szerint megtévesztő, és nem illeszkedik Csizmadia Ervin írásának mondanivalójához.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 16. szám, 2021. április 23.
LXIV. évfolyam, 11. szám, 2020. március 13.
LXIII. évfolyam, 43. szám, 2019. október 25.
Élet és Irodalom 2021