Orvoslás és etika

VISSZHANG - LXV. évfolyam, 22. szám, 2021. június 4.

Kovács Zoltán A balin ugrani készül című írásában (ÉS, 2021/19., máj. 14.) Zacher Gábor toxikológus nyilatkozatáról beszél. A széles körű és pártatlan, politikamentes tájékoztatás jegyében szeretnénk árnyalni a képet, amelyet az orvostársadalomban Zacher nyilatkozata keltett. Ezt igazolja és különös aktualitást ad ennek a Telexen legutóbb megjelent híradás: „Értetlenül fogadták a kamara levelét. Nagy visszhangot kapott a témában a Magyar Orvosi Kamara már említett állásfoglalása, amelyben az ominózus 95 százalékos mortalitás is felbukkant. Ebben a noninvazív lélegeztetési technikák támogatása és a kiterjedtebb adatszolgáltatás szorgalmazása mellett szerepel egy ilyen rész is: »Hasznos volna, ha egy tanácsadó/segítő körbejárna a kórházi Covid-intenzíveken, hogy a lélegeztetések megfelelően folynak-e mindenhol, mert nagyon magas a halálozási arány a lélegeztetettek esetében. Úgy tűnik, hatalmasak az egyenetlenségek, és sok irracionális vagy minőségileg elfogadhatatlan megoldás van.«

A MOK állásfoglalása nem aratott osztatlan sikert a szakmában, már csak azért sem, mert úgy tudják, a vonatkozó megállapításokat nem intenzív terápiás szakorvos írta. »A szakmánk eléggé ki volt akadva, hogy miért támad bennünket a kamara ezzel, értetlenül álltak előtte, miért volt erre szükség.« Nekem is van informálisan információm arról, hol megy jobban, hol megy rosszabbul, de ez nem feltétlenül az egész szakma sara. Az a baj, hogy itt generálisan szólnak ezek a nagy okosságok, és generálisan biztos nem így van” – mondta a vidéki intenzíves vezető” (forrás: https://telex.hu/koronavirus).

 Danó Anna a Népszavában 2021. április 16-án megjelent, Kásler főtanácsadója véleményeztetné Zacher nyilatkozatát című írásában ez szerepel: „Zacher Gábor szerint, ha nem is rendszeresen, de az orvosok olykor szembekerülnek a Bergamo-dilemmával, azaz választaniuk kell, hogy kit rakjanak lélegeztetőgépre. Náluk a hatvani kórházban is volt egy-egy ilyen eset, és a kollégáitól is hallott olyanról, hogy ha nincsen szabad lélegeztetőgép, akkor az jut hozzá, akinek jobb a túlélési esélye.” Ezzel egyértelműen azt sugallja, hogy elfogadható a Magyar Orvosi Kamara etikai megfontolása (ajánlása), amelyben ez szerepel: „Az erőforrások elvétele, a rendkívüli orvosi kezelés abbahagyása a kisebb túlélési eséllyel rendelkező betegnél más, nagyobb túlélési esélyű beteg megmentése érdekében sem az etikai, sem az erre vonatkozó keresztény vallási elvek megsértésének nem minősül. Egyetértünk az említett iránymutatásokkal abban, hogy ez a morálisan leginkább elfogadható cselekvés.”

Ez azonban több sebből vérzik: az orvostársadalommal (és az érintettekkel, egészséges és beteg emberekkel) nem egyeztetett, felülről jövő, utasító hangneme is idegen egy ajánlástól. Az ajánlás lehetőség a vitára és a szabályok áttekintésére, szükséges harmonizálására.

Ellentétben a kamarai írással a Magyar Nemzet korábban közölte: „Nem egyeztetett a hazai keresztény egyházak vezetőivel a Magyar Orvosi Kamara arról az ajánlásról, hogy rendkívüli helyzetben sorshúzással szülessen döntés arról, hogy ki kap, és ki nem kap lélegeztetőgépet. Az egyházak állítják, ezzel kapcsolatban nem keresték meg őket a szakmai szervezettől.” Orvosszakmailag elfogadhatatlan az olyan etikai ajánlás, melyben a covidos betegek szelektálására az intenzíves szakorvos-kezelőorvos helyett, egy kevésbé képzett ún. triázs, nem bizonyított szakirodalmi adatok alapján dönthetne a gyógyítási eljárásokról. Lélegeztetőgépre kerülésről és lekapcsolásról (ami aktív eutanázia – jogilag emberölés), azaz életről-halálról. Kutatások, evidenciák hiánya miatt szakmailag nem elfogadható. Az életvégi döntésekkel kapcsolatos orvosi adatok hiányzanak, így áttekinthetetlen az orvosi döntéshozatal. Erre vonatkozó részletes véleményünk-elemzésünk megtekinthető a www.orvoslas-etika.info honlapunkon. Nota bene: nincs tudomásunk arról, hogy bármelyik COVID-intenzíven – a Zacher-féle hatvanit kivéve – az etikai ajánlás szerint jártak volna el!

Etikailag is több szempontból kifogásolható az ajánlás, egyrészt: mert a végrehajtó orvosok számára súlyos morális terhet jelent, ugyanis az orvoslásban többnyire alkalmazott deontológiai (kötelességre alapozott) felfogás helyett szélsőséges haszonelvű gondolkodásnak ad teret és lehetőséget a cselekvésre.

Jogi szabályozással ellentétes konkrét hibákat tartalmaz: aktív eutanáziára (= emberölés) biztat. Ezzel kapcsolatban utalunk Ferincz Jenő jogász a Népszavában 2020. november 18-án megjelent véleményére: „Kódex alapján sem lehet ölni”, valamint az orvosok többsége, de a büntetőjogászok szerint is (ELTE-konferencia, Életvégi döntések járvány idején, 2021. jan. 29., ELTE AJK) nem az orvosi kamara döntési körébe tartozó kérdés, hanem a kormány egészségügyi vezetése által kidolgozott társadalmi vitára van szükség, és a jogbiztonság érdekében a járványtól függetlenül is törvényi szabályozás kell! A törvény azt fejezné ki, hogy melyik az az etikai elv, amelyet a társadalom többsége el tud fogadni, még ha nem mindenki értene is egyet vele.

A Magyar Orvosi Kamara több tisztségviselője számos fórumon megszólalt, pánikkeltésre alkalmas katasztrófahelyzetet vizionálva – mely nem is következett be –, ellentétben az egészségügyi vezetés és az Operatív Törzs hivatalos álláspontjával, mely szerint nem maradt beteg ellátatlan, és elegendő műszer, valamint emberi erőforrás áll rendelkezésre. Véleményalkotásunkkal, pártatlan tájékoztatásunkkal is segíteni szeretnénk az olvasókat saját állásfoglalásuk kialakításában.

Hogy pedig miként lehet a sajtóban bizonyos interpretálással a témában járatlan, tájékozatlan olvasókat félrevezetni, idézünk a Népszava április 16-i cikkéből: „Kollár Lajos professzor a szaktárca e-mail-címéről küldött üzenetében, mintegy 63 szakmai tagozat vezetőjétől azt kérte: ítéljék meg, hogy etikailag helyes-e, amit Zacher Gábor a rádióban mondott.” Egy megítélés, állásfoglalás kérése pedig nem nyomásgyakorlás, mint a cikk írója fogalmazott: „a miniszter tanácsadó testületének tárcától függő tagjaira próbált nyomást gyakorolni”. Ellentétben Kovács Zoltán állításával, nem Zacher politikai, hanem etikai megnyilvánulásáról kért véleményt a szaktárca, az elfogadhatatlan kamarai etikai ajánlás (ld. fent) Zacher általi (ellenőrizhetetlen információtartalmú) propagálásáról.

Továbbá téves állítás, miszerint „A tanácsadó testület elnökének a bevezetőben említett kérése azért is szokatlan, mert az általa megszólított szakmai tagozatoknak nincsen jogosítványa, illetve feladata ilyen ügyben eljárni”. Ez pedig nem így van, ugyanis demokráciában a tanácsadó testületeknek, de minden orvosnak jogában áll – orvosi esküje, azaz jogosítványa van erre –, sőt kötelessége szavát felemelni, ez ügyben eljárni, ha a Magyarországon érvényes orvosi etikai elvekkel ellentétes ajánlást fogalmaznak meg, bárki teszi is ezt, akár magánember, akár állami szervek, akár az attól függetlennek mondott Orvosi Kamara Etikai Bizottsága.

Dr. Szauder Ipoly egyetemi magántanár, belgyógyász, kardiológus szakorvos

Dr. Matkó Ida egyetemi docens intenzíves szakorvos, házi­orvos, belgyógyász, intenzíves, kardiológus

Élet és Irodalom 2021