Stratéga?

Már korábban is zavart Dobozi Istvánnak a Népszavában közölt cikke, de a május 14-én, a Páratlan oldalon megjelent írása már kiverte nálam a biztosítékot (Válságadót!, ÉS, 2120/19.). A válságadóval kapcsolatos cikkében büszkén írja, egy ismert akadémikusnak tetszett, hogy együtt emlegeti Mészárost és Gyurcsányt, mivel így „mindkét irányban tárgyilagos, pártkritikus”. Hát nem az! Csak nézzen utána, mennyit keresett állami (azaz a mi) pénzünkből Mészáros és Gyurcsány az ötéves miniszterelnöksége alatt. Meg fog döbbenni!

Dobozi szerint Orbán „agyafúrt hatalom- és kampánytechnikus”, továbbá „kiváló stratéga”.

Mindkettővel vitatkoznék. Orbán anno, a kilencvenes évek elején ritka gyors felfogóképességű ember volt, kedveltem is érte. Viszont matematikai logikája (múltam miatt talán túlértékelem) nulla. Nincs.

Több miniszterelnöki vitán vett részt, az összeset elveszítette. Ami vitathatatlan, mások ötleteire, ha azok hasznosak voltak (például migránsok – semmiképpen nem menekültek –, Soros), egy percen belül lecsapott, átvette őket. Nem buta, de semmiképpen sem zseni, ahogy politológusok vagy magukat baloldalinak beállító közírók bemutatják.

Ebből azért a legszebb, hogy amikor Orbánt a Néppártból valójában kipaterolták, Novák Katalin úgy vélte, Orbán Európában most lett megkerülhetetlen tényező, amit számos írásban olvashattam. Egy perifériára kerültről?