MENNYIT ÉR?

Kormányüléseken érdemes lenne bevezetni új programként nemzeti klasszikusaink tanulmányozását. Mondjuk a kuratóriumi jelölések, alapítványi és felügyelőbizottsági tagságok ismertetését követően és a megszerzett új budai paloták, balatoni birtokok fotóinak kivetítése előtt.

Javasoljuk első alkalomra az idei középszintű magyar érettségi szövegértési feladatából a Jókait idéző passzust:

 „A nemzeti egységről Jókai írt a leghitelesebben A kőszívű ember fiai eposzregénye Egy nemzeti hadsereg című fejezetében: »A földműves elhagyta ekéjét, a tanuló elhagyta iskoláit, a családapa boldog tűzhelyét, és ment a zászlók alá.« És ment a zászlók alá a gyermek és az aggastyán, az úri család gyermeke és a parasztfiú, az ügyvéd és a földesúr, a szerzetes és a költő. »Mindenki testvér volt egy trikolor alatt.« A lelkesedéshez pénz kellett, az is termett: »És volt pénz elég. És aztán a fináncminiszternek nem volt egy jó kabátja. A hadügyminiszter krajcáros szivart szítt, többre nem telt. S a fő hadi intendáns mindennap más ismerőséhez ment ebédre, hogy arra se költse az ország pénzét.«”

Egy végzős középiskolás szívesen segít az értelmezésben.