HIBÁS RENDSZER
PÁRATLAN OLDAL - LXV. évfolyam, 20. szám, 2021. május 21.Általában kétévente, így tavasz táján (óvodai papírgyűjtések idején) válok meg fájó szívvel az ÉS, a MaNcs és a HVG 2-2 régebbi évfolyamától, most éppen a 2016–17-esektől. Megesik, hogy ilyenkor bele is lapozok egyikbe-másikba.
Így került elém most is, véletlenül, az ÉS 2016. december 2-i száma, címoldalán Megyesi Guszti halála előtti utolsó, Rendszerhiba című írásával. (A „Guszti”-ra röpke magyarázat: barátságunk negyvenvalahány éve kezdődött, amikor is csoporttársa lehettem a MÚOSZ újságíró iskoláján.) Publicisztikáját azzal indítja, hogy „Többnapos hullát találtak a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház kilencedik emeletének vécéjében...”, majd kissé lejjebb a zseniális folytatás: „...az eset óta megszólaltatott többtucatnyi egészségügyi szakember egyike se felejtette el megjegyezni, hogy nem is annyira a kórház a hibás, sokkal inkább rendszerhibáról van szó. Nem az igazgató főorvos, a főnővér, a főtakarító a felelős, hanem a rendszer hozza ki magából az efféle történeteket, olcsó dolog tehát pont a Dél-pestin elverni a port. Ez jó. Ez a rendszerhiba tetszik. Ha úgy vesszük, voltaképpen az egész életünk egy nagy rendszerhiba, melynek nem látni a kimenetét.”
Mit nem adnék, ha olvashatnám Guszti elmefuttatását napjaink egészségügyi és életviteli rendszerhibáiról, melyek – és hiszem, evvel ő is egyetértene – már régóta a hibarendszer vagy inkább a hibás rendszer kifejezésekben kulminálnak.
