Rövidebb válasz

Szerintem nem csak kétféle rendszer – szocialista (korlátozott) és kapitalista (szabad és korlátlan) – van. Például a II. világháború utáni kapitalizmus a mostanihoz képest eléggé korlátozott volt (és nem csak a tőkemozgások vonatkozásában), de ettől még a legtöbben (bár nem mindenki) kapitalizmusnak nevezzük. Ahogy a valuta sem konvertibilis vagy nem konvertibilis, mert a konvertibilitásnak is vannak fokozatai. (Előzmény az ÉS-ben – Csillag István: Az önellátás előnyei?, 2021/18., máj. 7.)

A vita köztem és Bokros Lajos között meglátásom szerint arról szólt, hogy érdemes-e, lehet-e különbséget tenni az alapvetően reálgazdasági céllal érkező tőke és az alapvetően pénzügyi céllal érkező, azaz a meglévő vagy anticipált árkülönbségeket kihasználni akaró vagy, ha így jobban tetszik, spekulatív tőke között. (Többször hangsúlyoztam, most is megteszem, a spekulatív jelzőnek számomra nincs erkölcsi értelemben vett előjele.) Az, hogy a kettő között lehet és van is kapcsolat vagy valamekkora átfedés, természetes, de nem érinti a lényeget (Bokros és Csillag is említ ilyen példákat, amelyek természetesen a maguk helyén relevánsak). És nem kell ahhoz marxistának lenni (lásd Bokros válaszát), hogy az ember lássa a spekulatív célú (forró) pénzek ki- és beáramlása által potenciálisan vagy ténylegesen okozott kárt (l. még a keynesi iskola egyik kiemelkedő képviselőjének, James Tobin Nobel-díjas amerikai közgazdásznak az ezzel kapcsolatos álláspontját).