KITERASZODOTT

A mezőny múlt hét szombaton elstartolt. Ritkán látható, boldog, maszk nélküli, fiatal tömeg lepte el egyszerre a frissiben megnyitott teraszokat, járdákat és tereket. Tavasz, terasz, napsütés. A buli záróráig tartott. Ennek a fékevesztettségnek (pláne, ha állandósul) jól kalkulálható következménye lesz: a harmadik hullám még egy kicsit velünk marad. De ez már nem érdekes. Az emberek örvendenek egymásnak, a kellemes időnek, a finom italoknak és úgy általában az életnek. Érthető. Normális. Miközben ez most mégsem az. Valaki megtréfált minket. Valaki megint csúnyán rászedett bennünket. Persze, tudjuk: ez a valaki manapság élet-halál ura. De: teraszt nekünk, s bort ide, régi barátom, kebelemre! Ez jut nekünk, mi más? Legyünk mi az új feltámadás! – kiáltozzuk hát önfeledten és vessünk számot helyzetünkkel. De legalább a számlát ne mi fizetnénk.