A modern ész kritikája
FEUILLETON - LXV. évfolyam, 16. szám, 2021. április 23.Az ész modernitása az égi és földi város szétválasztásával, vagyis azzal a végítélettel, azzal a felismeréssel kezdődik, hogy az embert egy rejtőzködő Isten helyett a saját racionalitásának szerkezete választja el hermetikusan az abszolút valóságtól, az Egésztől. Ez a szerkezet a valóságot csak térben és időben engedi szemlélni, egyszerre garantálva ezzel az ilyen speciális módon látott dolgokról való tudásunk, valamint a téren és időn kívüli, magánvaló dolgokra vonatkozó örök tudatlanságunk bizonyosságát.
A modern ész azonban nem érheti be ezzel a végítélettel. A jó hír, hogy maga alkotja meg azt a valóságot, amelyet érzékel, azzal a rossz hírrel párosul, hogy csak azt a valóságot érzékelheti, amelyet ő maga alkot. A tudatnak ugyanaz a tulajdonsága, amely képessé teszi az égi és földi város, az abszolút és relatív valóság, a végtelen és a véges közötti határvonal meghúzására, egyben arra is ösztönzi, hogy ezt a vonalat átlépje.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
