Az ördög nem alszik

VISSZHANG - LXV. évfolyam, 16. szám, 2021. április 23.

A nyomtatott sajtóból kísértem figyelemmel az Edit címmel fellelt, szavahihető irodalomtörténészek szerint József Attilának tulajdonítható vers körül zajló vitát, és ugyanott találkoztam más, ugyancsak szavahihető irodalomtörténészek cáfolatával. Legutóbb Tverdota Györgyével (A Számvetéstől az Editig, ÉS, 2021/14., ápr. 9.), aki kétkolumnás írásában, végszónak szánva (?) írja: „Nem fér hozzá kétség: a szöveg nem József Attilától származik.”

Nem vagyok egy súlycsoportban Tverdota Györggyel, ám a kisördög itt duruzsol a fülemben, ezért leírom kétségeimet, anélkül hogy feljogosítva éreznem magam állást foglalni a vitázó felek között.

Tverdota a versben olvasható kedvesem megszólításból vezeti le azt a következtetést, hogy az Edit „szerelmes vers”, holott ennek az egyetlen szónak a bizonyító értéke csekély. Bocsánat, hogy személyes példával hozakodom elő, de hosszú pedagógus-pályafutásom során számos hajadon leányzót szólítottam ekképpen, de szerelmi érzés nem volt mögötte, és a megszólítottak sem értettek félre. A kedvesem eufemisztikus megszólítás, amely sokféle helyzetben elhangozhat. „A módszer, kedvesem! Az érdemel dicséretet!” – mondja a konzervdobozban hangyákat cipelő gróf az újságírónak Sánta Ferenc Húsz órájában.

Egyáltalán nem biztos, hogy a kedvesem-ből az következik, amit Tverdota kiérez belőle, hogy tudniillik „József Attila szerelmet érzett a pszichoanalitikusnő iránt”. Például az nem lehet, hogy hálát? Mondjuk egy kezelés révén megoldott lelki krízis miatt? Ennek a lehetősége megvan a versben.

A kisördög emlékeztet arra is, hogy József Attila számára milyen fontos volt a szavakkal űzött játék. Ismeretes ennek az a formája, amelyet Illyés Gyulával vívtak, amikor még meghitt viszonyban voltak. József Jolán írja A város pereménben: „Egy papírlapra rímeket írtak fel, szonett formában, a másiknak kellett a rímekhez megírnia a verset. Hogy nehezebb legyen a feladat, címet is adtak a megírandó versnek.” A Reggeli ájtatossághoz például a rímeket és a címet Illyés Gyula „gyártotta”, a többit József Attila „játszotta hozzá”.

Nem lehetséges, hogy az Edit is valami, egy számunkra ismeretlen szabály szerint − a költő és Barta István között − zajló játék során született? Vagy esetleg valami kettőjük között megköttetett játékos fogadás eredménye?

Tverdota György rendkívül alapos, sokféle bizonyítékot felvonultató, hatásos írása adós marad egy fontos kérdés tisztázásával: nincs benne ugyanis az ultima ratio, a megdönthetetlen, végső érv! Ha ugyanis az Edit hamisítvány, tudnunk kellene, mi az az eljárás, grafikai trükk vagy bravúr, amellyel a szövegíró-hamisító olyan megoldáshoz jutott, amellyel a József Attila kézírását jól ismerők egy részét is meg tudta vezetni. A rejtéllyel kapcsolatosan egy sajtóhír szerint a Petőfi Irodalmi Múzeum írásszakértője sem tudott egyértelmű válaszig eljutni.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 22. szám, 2021. június 4.
LXIV. évfolyam, 39. szám, 2020. szeptember 25.
LXIV. évfolyam, 21. szám, 2020. május 22.
Élet és Irodalom 2021