ONLY ROCK ’N’ ROLL

PÁRATLAN OLDAL - LXV. évfolyam, 15. szám, 2021. április 16.

A blues és a rock Nyugaton a múlt század közepétől ellenzéki volt, genetikusan bele volt kódolva a lázadás és a kritika. Mert a világ kezdete óta a fiatalok mindig végtelennek hitték az energiájukat, csalhatatlannak a véleményüket, és nagyon nem akartak olyan unalmasan és kiszámíthatóan élni, mint a szüleik.

Nálunk már az első generációnak alkalmazkodnia kellett a hatalomhoz, vagy elmennie. Az angol szövegeket sem értették többnyire a rajongók, de úgy érezték, a dalok róluk szólnak. A magyar szerzők a sorok közötti üzengetésre specializálódtak, játszottak a kétértelműséggel. Elszállt egy hajó a szélben, minden sarkon álldogáltak, sárga rózsát vizionáltak, ballagó katonákat, szélben sem lobogó zászlót, könyvelőket dobverővel. És közben megöregedtek.

És most mi, akik végigéltük mindezt, mit látunk? Kiballagnak komótosan a Kossuth-díjért, a hatalom finanszírozta raktárkoncerteken újra dübörögnek a bandával. A fiataloknak csak annyi üzenetük maradt, hogy megvilágosodtak, felfedezték a szellemi vezetőjüket, aki az egyetlen igaz úton halad előttük az Eldorádó felé.

De fülünkben még ott cseng a régi nóta: „I know it’s only rock ’n’ roll but I like it.” De Jagger még hetvenesként is a Brexit populista kampánya ellen szólalt fel, amikor úgy érezte, nem jön ki jól Anglia ebből. Azt üzenjük ezért minden útját most megtalálónak: „Don’t like the way You do it.” Az unoka majd segít lefordítani.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 9. szám, 2021. március 5.
LXV. évfolyam, 7. szám, 2021. február 19.
LXV. évfolyam, 3. szám, 2021. január 22.
Élet és Irodalom 2021