SZAVAHIHETŐSÉG

A Magyar Nemzet weboldalán április 5-én megjelent Petry Zsolt-interjúban (szerző: Szilágyi) olyan kijelentések olvashatók, melyek a földrész szerencsésebb felén nem szalonképesek. Emiatt a magyar sajtó nem kormánypárti része indulatba jött, és haragját a nyugalmazott kapuson, jelenlegi kapusedzőn töltötte ki – nyomtatásban, internetes rádión és netes hírportálon egyaránt. Függetlenül attól, hogy a későbbiekben miként reagált a cikkre az interjúalany, a nem kormánypárti sajtótermékek viselkedése olyan volt, mintha önként aláírták volna ezt a (nem létező) nyilatkozatot:

„Tudjuk, hogy az a lap, melynek a címét se szívesen mondjuk ki/írjuk le, nem szenved gátlásoktól, amikor politikai propagandát terjeszt. Legyen a téma bel- vagy külpolitika, gazdaság vagy kulturális élet, netán sport, tapasztalataink szerint a politikai cél érdekében a tódítás, csúsztatás, valótlan közlés minden lehetséges formájával virtuózan bánik. Ezzel szemben most, a Petry-cikk esetében mindannyian vakon elhisszük, hogy az igazságot, a teljes igazságot és csakis az igazságot publikálta. Végre itt egy támadhatatlan közlemény, emiatt vidáman, lelkiismeret-furdalás nélkül esünk neki a kapusnak, és csépeljük, amíg csak bírjuk.”

Na, erre gyártson nekem szaporán összeesküvés-elméletet valaki.