A gondolatok színpada
(Ludwig Wittgenstein színháza)
FEUILLETON - LXV. évfolyam, 14. szám, 2021. április 9.Wittgenstein szórványos színházi reflexióiban egyetlen drámaíró van, akinek a neve újra és újra visszatér: William Shakespeare. Az angol költőóriás műveit építész barátja, Paul Engelmann hatására kezdi el tanulmányozni. Egy 1939-es feljegyzése szerint Shakespeare „az emberi szenvedélyek táncát mutatja be”. Ugyanakkor darabjaihoz való viszonyulása erősen ambivalens. Ez érződik egy 46-os jegyzetéből: „Ha például több évszázad jelentős embereinek a Shakespeare-t csodáló megjegyzéseit hallom, nem tudom elhárítani magamtól a gyanút, hogy Shakespeare-t dicsérni hagyomány”. Vagy idézhetnénk egy 1950-es gondolatát: „Úgy érzem, mintha darabjai hatalmas vázlatok lennének, nem festmények; mintegy olyan ember keze által odavetve, aki, mondhatni, mindent megengedhet magának. És megértem én, hogy csodálják, hogy ezt akár a legmagasabb művészetnek is mondhatják, de én nem szeretem.”
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.