PAPÍRTIGRIS

Bizony felkaptam a fejemet, amikor azt olvastam a háttérhatalom (az angolszász összeesküvési teóriákban: „deep state”, mély állam) talán legszorgalmasabb hazai leleplezőjétől, Fricz Tamástól a fő kormánylap hasábjain, hogy „A háttérhatalom tehát előállt a farbával, és előtérhatalommá vált. Amit eddig hagymázas őrületnek neveztek a PC-nyelvet ránk erőltetni próbáló fősodratú megmondóemberek, azt most premier plánban olvashatják, hallhatják az illetékes uraktól, ezektől a nagyon nagy szándékú, nagyon nagy emberektől.” Nocsak, hökkentem meg a háttérhatalom e legfrissebb tettenérése láttán. Kivált, hogy magamat is azok közé a „minden hájjal megkent vagy egyszerűen csak ostoba, semmiből semmit nem értő liberálisok” közé sorolom, akik „még mindig kétségbeesetten megpróbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy olyan, mint mélyállam vagy háttérhatalom, nem létezik”.

De amikor odáig értem, hogy kik is azok a „nagyon nagy emberek”, akkor lelohadt az izgalmam. A világ nagy újrarendezésének, az új kapitalizmus igényének tervét (amiről oly sokan oly régóta írnak könyveket, cikkeket) ezúttal Klaus Schwab, a davosi világgazdasági fórum alapítója és elnöke együtt hirdette meg Károly herceg angol trónörökössel. Vagyis két olyan ember, akinek magas a rangja és piciny, sőt nem is létező a hatalma. Sem az előtérben, sem a háttérben. Hogyne, telefonjukat felveszik az államelnöki és a trösztelnöki irodákban is, javaslataikat megfontolni ígérik, de a kapitalizmus átalakításába belevágni olyan – korántsem korlátlan – hatalom szükségeltetik, mint teszem azt Franklin Roosevelté, akit most az ovális iroda új lakója próbál imitálni. Persze, tudom én, az ilyen nagy leleplezők akkor is kimutatják a háttérhatalmat, ha Bidennek sikerül, s akkor is, ha nem. A „háttérhatalom” az elemzők jolly jokere: mindent lehet vele magyarázni, és mindennek az ellenkezőjét. A néhai, persze valódi hatalommal bíró Mao elnök papírtigrisnek mondaná.