Zebrakérdés

Ízlelgessük a NER-ben fogant mondatot: „Szemző Áron a 3D-s zebra fölfestésével a közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt hajtott végre, ezért eljárás indult ellene, és rabosították”. (Budakeszi rabosítás, 24.hu, 2021. febr. 16., tömörített idézet.) A mondat legfeltűnőbb jellemzője, hogy iszonyú sok munkát ad az olvasónak.

Miről van szó? A Momentum önkormányzati képviselőjelöltje vagy másfél éve (2019. szeptember 11.) valóban fölfestett egy zebrát az egyik budakeszi iskola közelében. Ezt azért tette, mert már kijelöltek ugyan a forgalmas úton egy biztonságos gyalogátkelőt, az önkormányzat illetékese hónapokig nem intézte el, hogy fel is fessék oda a zebrát. Budakeszi egyik hivatalos személye rongálásnak minősítette a cselekményét. Az érve az volt, hogy a felfestett zebra nem szabványos. Ami egyébként igaz, hiszen a csíkok helyén térhatású, fekvő hasábokat láthattak az arra járók, csakhogy eközben az aszfalt szemernyit sem sérült (Szemző a munkájához vízben oldható festéket használt), ezért rongálást emlegetni merőben értelmetlen. Az akció nyomán épphogy a rend állt helyre. A történet összefoglalása így kivételesen kevesebb munkát jelent. Elég annyit elmondani, hogy bár az önkormányzat előzőleg elmulasztotta elvégezni a feladatát, Szemző látványos figyelmeztetésé­nek hatására felnyílt a szeme, ezért behozta a mulasztást, és megoldotta a biztonságos közlekedést. Happy end! – kiálthatnánk fel megkönnyebbülten, ám ekkor tornyosul elénk igazán az immár megértett jelentésű mondat a maga teljes valóságában. Élesen szembeállítja az általunk tapasztalt valóságos eseményeket a rendőrkapitányság értékelésével, amelynek láttán így több kérdést is föl kell tennünk.

Az első mindenképp az, hogy ugyan miként került most ide, mitől vált aktuálissá egyáltalán ez a téma másfél év után. Sőt, ha már itt van, vajon miért éppen a bűncselekmény fogalmával kötötték össze, és miért nem az enyhébb szabálysértéssel? Mindezek megválaszolásához az ártatlan olvasónak meg kell néznie a társadalmi valóságot és az azt tükröző, népszerűségeket mérő jelentéseket. Ezekből azt fogja látni, hogy bár lehetségesek alkalmi ingadozások, a Momentum jócskán hozhat majd veszélyt a Fidesz számára a választási küzdelemben. Amellett, hogy az ellenzéki pártok közül ez áll a második helyen (a DK után), a Medián 2020. decemberi felmérése szerint a magyar EP-képviselők népszerűségi listáját is két momentumos vezeti: Cseh Katalin és Donáth Anna. Mármost ha a zebraügy felizzítása mellé odatesszük a Donáth család másik tagja, a Donáth László ellen indított, szintén igencsak koncepciósnak látszó per folyamatos ébrentartását, akkor viszont túl sok magyarázatot nem igényel, miért is vált egyszerre olyan fontossá bűncselekménnyel megvádolni, bűnözőként beállítani egy politikust. Szinte szégyelli az ember leírni a közhelyes konklúziót: ezúttal is ugyanazzal a mindennél ócskább, provinciálisabb stratégiával állunk szemben. Vagyis a politikai ellenfél hatalmi eszközökkel és a jog eltorzításával végrehajtott lejáratásával. Ugyanakkor ezzel még mindig nem értünk a dolog végére. Hiszen mindaddig, amíg a szavaknál fajsúlyosabb politikai erők érdemi választ nem adnak úgy általában is az ilyen módszerekre, a társadalomnak el kell tűrnie a helyzet összes következményét, és ez újabb erőfeszítéseket igényel. Például rendszeresen kell majd híreket hallgatni egy olyan perről, amely várhatóan minden ízében méltatlan lesz ahhoz, ami a magyar joggyakorlatot az elmúlt évszázadban az európai jog szintjére emelte. Feltételezésünk szerint ugyanis ebben a perben – éppen annak mesterségesen kreált kiindulópontja miatt – csak elképzelhetetlenül abszurd, röhejes párbeszédek lesznek hallhatók. Annyira, hogy még a felperest sincs kedvünk irigyelni. Neki is bele kell majd izzadnia abba, hogy bebizonyítsa: a térhatású felfestés olyan borzalmas érzékelési zavarokat okozhat az autósok idegrendszerében, hogy attól nekik feltétlenül egymásba kell rohanniuk, és így ez életveszélyt jelent, rájuk nézve. Az alperesnek ezzel szemben majd azon kell keményen dolgoznia, hogy meggyőzze a bírót: hiszen semmi ilyesmi nem történt. Nem volt példa arra, amit a felperes állít, amit tehát mond, csupán a fantáziája műve.

Csekély vigasz, hogy eközben az orbáni propagandasajtónál szintén mindenkinek csorogni fog a verítéke, amikor várhatóan mindenütt, még a sorozatfilmek csatornáira is benyomulva azt fogják harsogni, hogy bizony egy 3D-s zebra felfestése határozottan biztonságellenes bűncselekmény, közlekedésrendészeti kihágás, mondhatni, nemzetbiztonsági kérdés. Ez ismét újabb munkát igényel a hírfogyasztóktól, még ha csupán érzelmit is. Ám azt sem érdemes alábecsülni, mert ettől kénytelen az ember visszazuhanni az előző egypártrendszerbe, ami nem jó: 89–90-ben nem véletlenül zártuk le a gyakorlatát. Most mégis fel kell éledniük a mondat hetvenes évekbeli prototípusainak. Például ennek: „A szociológus útlevélkérelmét visszautasították, mert kiutazása sértené a Magyar Népköztársaság közrendjét.” Vagy ennek: „A szerző az írásával sajtórendészeti vétséget követett el, ezért a továbbiakban nem javasolják a cikkei megjelentetését.” Mindezzel maximum odáig jutunk, hogy miközben a mai rendszer egyre kuszább és kiszámíthatatlanabb, és a hatalom egyre több hétköznapi ügyet von be a kérlelhetetlen politikai harcba, amitől egyre fasisztábbá is válik, addig a kádárizmus legalább azt a szívességet megtette nekünk, hogy az ilyen és ehhez hasonló mondatai egyértelműek, kiszámíthatóak voltak. A „[h]a te olyan igazságokat akarsz terjeszteni rólam, amiket én szeretnék elhallgatni, akkor én nem adok neked útlevelet, újságfelületet” mondat tiszta logikára épült, ebben nem volt semmi meglepetés. De azon, hogy valakit rabosítani lehet egy szabálytalan formájú zebra miatt, ha a pártja ellenfele a hatalomnak, el kell tátanunk a szánkat.