A KOCSI MEGMARAD

Március közepén, a COVID-járvány terjedésének eddigi csúcsán becsöngetett a postás. Legalább egy éve nem történt ilyen. A szakemberek a vírus terjedésének fékezése érdekében csökkentenék a személyes találkozásokat, és ezt a posta is fontosnak tartja, kézbesítői – ha lehet – nem találkoznak az ügyfelekkel. Mi történhetett? Hetvenéves elmúltam, félve nyitom ki az ajtót. Levelet hoztam – mondja. Miért nem dobja be? – kérdezem. Gépjárműadóról van szó, a személyi igazolványa száma kell hozzá, hogy biztos legyen a feladó: megtörtént a kézbesítés. Eddig nem kellett, az önkormányzat nem kérte. Most máshogy van – mondja a postás –, most már ezt az adót is a NAV gyűjti be. Felveszem a maszkot, hozom a személyimet. Diktálnám a számát. Majd én, veszi ki a kezemből. Közben azon jár az eszem, vajon hány ilyen kártyát fogott meg ma, és mennyit fog, és hány postás teszi ezt. Remélem, megúszom. Rohanok kezet mosni, fertőtleníteni.

A levelet a NAV küldte. Közlik, kivetették erre az évre a gépjárműadót. Csekket is küldtek. Menjek a postára, álljak sorba, adjam fel... Mindez nem vicc. A levél végén egy dandártábornok neve áll. Oké, rövid a határidő, az első részletet hamar elküldöm. De mi lesz, ha megfertőződtem? Ki fizeti be a többit? A dandártábornokot ez egy cseppet sem kell, hogy zavarja, a kocsi megmarad, megtalálják majd, akitől az adót behajthatják.