KÍSÉRTET JÁRJA BE

A kommunizmus hazát váltott, és a Szovjetunió helyett Amerikába költözött Schmidt Mária szerint – olvasom az Origón. No csak, mondanám, ha még képes volnék meglepődni a bombasztikus teóriák láttán. A hetvenes években a központi pártlap reformellenes szerkesztője négyszemközt (vagyis letagadhatóan) értésemre adta, hogy „Kádár János Nagy Imre politikáján elnököl”. 1992-ben a kaliforniai előválasztás estéjén a populista Ross Perot meghökkentő előretörésétől megriadt helyi demokrata vezető tudatta velem, hogy „Berlin 1933”. Különben is, ilyeneket eredetiben olvasok a trumpista honlapokon, amelyek azt a célközönségüket riogatják vele, amely már régóta szocialista országnak tartja Angliát vagy Svédországot. S kedvcsinálás helyett az ismertető elveszi kedvemet a reklámozott blogtól, olyasmiket emelve ki, hogy „a történész szerint ahogy a népi demokráciák esetében fosztóképző volt a népi, úgy a mai liberális is a szabadságellenesség fedőszavává vált”. 

De persze belenézek a blogba, s végképp elmegy a kedvem, amikor azt olvasom, hogy „a nyugat haladó értelmisége és keleti utánzói 1968 óta forradalmi lázban égnek”, ámde „a forradalmat már nem lentről, az elnyomottaktól, hanem fentről, az uralmon lévőktől, a globális cégektől, bankoktól, a nemzetközi intézményektől, a Szilikon-völgy megatőkéseitől és az általuk pénzelt »civilnek« mondott lobbiszervezetektől várják”. Mit mondjak, stílszerűen marxista bírálat, elmenne azokban az amerikai balos lapokban is, amelyek még nem értesültek arról, hogy ők a nagytőke szövetségesei volnának. Úgyhogy csak legyintek, s legfeljebb azt tanácsolnám az orbáni média antikommunista hadjáratából részét kivevő szerzőnek, hogy ő meg forrásokat váltson, ha tényleg érdekli, mi is történik Amerikában.