CISZTERCI MISE

Egykori osztálytársnőm, érettségi találkozóink lelkes szervezője hívott fel, hogy járvány ide, kijárási tilalom, étteremzár oda, akkor is összehozzuk az – te jó Isten! – ötvenediket. Arról érdeklődött, van-e kifogásom, hogy a jeles alkalomból egy katolikus istentiszteleten is részt venne az osztály. Bár megrögzött ateista vagyok, természeten nincs kifogásom, ha a többiek is ezt szeretnék – válaszoltam kapásból. Végtére is barátaim, rokonaim esküvői, halotti szertartásán is be szoktam ülni a templomba. Mi még az átkosban egy proletár költőről, József Attiláról elnevezett gimnáziumba jártunk Székesfehérváron, ami 1992-től visszakerült a zirci ciszterci rend kezelésébe.

A beszélgetés után napokkal felrémlett bennem egy kép: József Attila nevének elkoszolódott lenyomatát még évekig jól ki lehetett olvasni az iskola homlokzatán, miután a betűket a ciszterciek leverették. Ezen akkoriban nagyon felháborodtam. Kinek volt útjában az egyik legnagyobb magyar költő? S ha már J. A., aki kommunistagyanúsnak számít mai napság, ráadásul öngyilkos is lett, nem lehet példaképe a katolikus ifjúságnak, akkor miért nem választottak egy másik írót, költőt, közéleti nagyságot? Miért kellett a mi Józsefünket is Szent István királyunkról elnevezni, amikor Fehérváron már számtalan dolog (székesegyház, múzeum, tér, szobor stb.) viseli első királyunk nevét? Végtére is sok kiválóság tanult a nagy múltú intézmény falai között: Vörösmarty Mihálytól Semmelweis Ignácon és Ybl Miklóson át Klebelsberg Kunóig. Ők talán még a mai kurzus keresztényi követelményeinek is megfeleltek volna. Ahogy például a ciszterciek egri gimnáziuma – nagyon helyesen – Gárdonyi Géza nevét viseli.

Úgyhogy még meggondolom azt a ciszterci misét.