Megtisztulva

„Meg kellett tisztulni mindattól, amit elrontott az emberen a közélet, a miniszterség” – utalt főpásztori megválasztása után Balog Zoltán a két fontos megbízatás közt eltelt majdnem három évre.

Senkit nem lepett meg a választás eredménye, bár az MRE február 5-én közzétett egy nyilatkozatot, amelyben a „sajtóban megjelent téves állítások” cáfolataként leszögezte, hogy a zsinat mind a száz tagja szabad mandátummal rendelkezik, és mind a négy püspök, valamint a négy világi vezető egyenlő eséllyel választható a felekezet élére.

Hamvazószerda napján azonban már csak ketten, a dunamelléki püspök, Balog Zoltán, és a tiszántúli püspök, Fekete Károly mérette meg magát. A választási matematika alapján csak kettejüknek volt reális esélyük, hiszen a két kisebb egyházkerület, a dunántúli és a tiszáninneni mindössze 12-12 mandátummal rendelkezik, míg a dunamelléki 24-gyel, a tiszántúli pedig 26-tal.

Az eredmény a papírformát tükrözte, a 97 érvényes szavazatból 64‑et kapott Balog Zoltán, 33-at Fekete Károly. A világi főgondnok Molnár János a tiszántúli egyházkerület jelöltje lett. A zsinati tagok a jelenlegi kormánnyal „atyafiságos” kapcsolatot ápoló volt minisztert választották a derék egyházzenész ellenében.

Hogy az új zsinati vezetőség képes lesz úrrá lenni az egyházon belüli megosztottságon, nagyon kétséges. Felismerik egyáltalán azt a feladatot, amelyet Monostori Tibor nagy­ ívű cikkében így jellemez: „az ő felelősségük, hogy nem vesznek erről tudomást, vagy élére állnak a vita megszervezésének és intelligens lebonyolításának”? (Össze kell-e fogniuk a keresztényeknek?, ÉS, 2021/7., febr. 19.)

Az új főpásztor első nyilatkozatai nem erre utalnak. Legfőbb feladatának a „világméretű ideológiai küzdelemben” való fellépést és a keresztényüldözés elleni bátor harcot nevezte.

Ilyen értelemben nem is lát különbséget korábbi és jövőbeni szolgálata között, hiszen: „mindkét helyen ugyanaz a főnök”.