KARDINÁLIS TÜNETEK

PÁRATLAN OLDAL - LXV. évfolyam, 8. szám, 2021. február 26.

Az orvostudomány klasszikusai a fejlett képalkotó és laboratóriumi diagnosztika előtti érában többnyire zseniális kis fölfedezésekkel vitték előre a gyógyító munkát. Az egyik ilyen diagnosztikus mutatvány a kardinális tünet fogalmának megalkotása. Leggyorsabban egy példával lehet szemléltetni a dolgot. A hastífusz – az antibiotikum-éra előtt – gyakori és nagyon veszélyes betegség volt. Felismerése, illetve elkülönítése a sok egyéb lázzal és elesettséggel járó kórtól nem volt egyszerű, amíg a hajdani kollégák fel nem figyeltek egy sajátságra, ami csak a hastífuszos betegnél volt tapasztalható. Éspedig arra, hogy a tartósan magas láz közben a szívverés üteme nem gyorsult arányosan. A „kontinua magas láz-, relatív bradikardiával” a hastífusz kardinális tüneteként került be a szakmai zsargonba, majd a szakirodalomba.

Minden valószínűség szerint foglalkozásom szeretete és szakmám múltjának tisztelete miatt figyeltem és észleltem a lopakodó, majd kiteljesedő diktatúra kardinális tüneteit. Erről sokat fecsegtem tavaly októberig. Azóta van új témám: a „kollaboráció”-nak nevezett kórkép foglalkoztat. Sajnos elterjedt. Sokkal alattomosabb, mint a diktatúra, tüneteit észrevenni igazi szakmai kihívás. Viszont a tünetek azonosítása megkönnyíti a kórismézést, és a pontos diagnózis: fél gyógyulás! 

Élet és Irodalom 2021