CSAK EGY OPERATŐR...

 „Engem egy feladattal kerestek meg, egyéb dolgokkal, belső konfliktusokkal egyáltalán nem foglalkozom, nem is tudom, egyáltalán hol tart a helyzet, hogy ki maradt, és ki ment el” – nyilatkozza a Mandinerben Koltai Lajos, miután elvállalta az oktatást a Színház- és Filmművészeti Egyetemet birtokló Színház- és Filmművészetért Alapítvány frissen alapított Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetében. Sikerült a feladatra megtalálni azt a filmest, akit egyáltalán nem érdekel, mi történik hajdani alma materében, a magyar művészképzés központjában, ahová elszegődött. Annyit sem tud, mint egy átlagos médiafogyasztó, vagy mint a világ távolabbi sarkán élő hírneves művészek, köztük Cate Blanchett, Sigourney Weaver, Helen Mirren, Wim Wenders, az Euró­pai Filmakadémia, a Sundance, Peter Brook, Stephen Frears, Gus van Sant, sorolhatnám a tiltakozókat oldalakon át, köztük a kortárs magyar film- és színházművészet nagyjait. Mindenki tudja, mi a helyzet, csak ő nem, logikus hát, hogy ő megy oda. Ez a befogom fülem-szemem- szám-orrom nem ismeretlen a kultúra történetében. Hendrik Höfgen például, miután a lelkét és a tehetségét eladta a hatalomnak, a Me­phis­to látványos záróképén reflektorok fényétől elvakítva kétségbeesetten szaladgál a stadion üres gyepén, s azt kiáltozza: „Mit akartok tőlem? Én csak egy színész vagyok! Csak egy színész!”

Operatőr: Koltai Lajos.