Örökös sakk

VISSZHANG - LXV. évfolyam, 3. szám, 2021. január 22.

 Salamon János filozófiájával a „mindenséget” próbálja „versbe venni”, de önmagánál tovább nem jut. „Ha az ember egyszerre anyagi és szellemi lény, az csak azért van, mert egy olyan egésznek, a kozmosznak a része, amely maga is ezzel a kettős tulajdonsággal bír.” (Részecskeboldogság, ÉS, 2020/45., nov. 5.). Állítása halmazelméleti képtelenség. Kétségtelen, hogy amíg van emberiség, amely a kozmosz részhalmaza, addig a kozmosznak is eleme az anyag és a szellem. De az már nem logikus, hogy az ember szellemi és anyagi dualizmusa a kozmosz dualizmusából származik. Semmi nem utal a kozmosz dualizmusára az ember kifejlődése előtt, és ha egy mindent magában foglaló halmaz egy részhalmaza kettős tulajdonságú, az teljesen logikátlan, hogy ez azért van, mert a teljes halmaz ettől eltérő egyéb részei is ezzel a kettősséggel rendelkeznének. A kozmoszt mint totális halmazt az idő folyamatában érdemes vizsgálni. Az ősrobbanás után – mai tudásunk szerint – nem létezett anyag, csak az energia, és az anyag egyszerű formájának, a hidrogénnek a kialakulása után sok idő telt el a magasabb tömegszámú elemek létrejöttéig. Ez alatt a tízmilliárd év alatt nyomát sem találjuk a „szellem” jelenlétének. Ezeket a kétségeimet foglaltam össze reflexiómban (Sakk, ÉS,2020/47., nov. 20.). Salamon János viszonválasza (Matt, ÉS, 2020/49., dec. 4.) meg sem kísérel választ adni a felvetett kérdésekre, sőt, szerinte „nyakig adós” maradok „annak megmagyarázásával, hogy a random mutációk és a genotipikus variációk egyéb forrásai a fizikai struktúrákon kívül miként generálják a fenomenológiát is, vagyis hosszú távú terveket, vágyakat, averziókat, a szimbolikus reprezentáció, az absztrakt gondolkodás vagy éppen a sakkozás képességét”. Nos, én soha nem vállalkoztam ilyen feladatokra, mindössze szkeptikus ateistaként kételkedem Salamon János merész állításaiban, amelyeket „érveléseknek” minősít. Még azt sem mondom, hogy nem lehet igaza, csak annyit állítok: nem valószínű. Nem én vagyok adós a magyarázattal, hanem Salamon János. Érdeklődéssel várom, igazolja vagy cáfolja, „hogy a random mutációk és a genotipikus variációk egyéb forrásai a fizikai struktúrákon kívül miként generálják a fenomenológiát is”, vagy hogy a magfúziók hosszú sorát nem a fizika törvényei, hanem a mindig létező „szellem” irányította. Valószínűtlen, hogy sikerül; „így épülnek templomok almáspitéből”. Salamon dualizmusba rejti panteizmusát, a szférák közé emeli a veritas duplex elvét, ezáltal egy komplex, imaginárius és valós tengely közt elképzelhető teret nyit meg a filozófiában: a dualista panteizmus terét, és egyben tiltakozik is ellene, sőt logikai képtelenségnek minősíti az egészet.  Miközben velem hadakozik, én csak kételkedem. Mindketten hálával tartozunk Aquinói Szent Tamásnak, hogy ezt ma megtehetjük. A múltban jó ideig ezért máglyán végeztük volna mindketten.

A sakkozók közt a spaccer vagy a pancser szavakat merő udvariasságból nem használjuk. A „kismester” viszont nagyon elterjedt kifejezés. A Sakkélet megboldogult printszámaiban még külön rovat is szólt erről: Kis sakkozó nagy játszmája címmel. A kismester néhány megnyitásban elmélyült tudásra tesz szert, és abban mélyen hisz. Például a szicíliai védelem tanulmányozásával akár 25 lépésig kedvező állást épít ki magának. A gondok akkor kezdődnek, amikor az ellenfél mást lép, mint amit az elmélet megkövetel. Akkor a kismester, aki mélységesen hisz a szicíliai védelem üdvözítő mivoltában, előbb-utóbb hátrányba kerül.  Egy kismester nem lép ki a hit keretei közül, nem mer és nem akar kételkedni. Boldog, ha örökös sakkot adhat vagy kap, és így megmenekülhet a matt elől. A sakk talán végtelen. A kozmosz a végtelen a „végtelenediken”, vagy annál is több. Nagy László A föltámadás szomorúsága című prózaversében azt írja (csupán?) Ady Endréről: „Iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger.” Pál apostol biztat bennünket: „De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik”, és persze, „színről színre” látunk majd mindent. Ekkor tényleg vége lenne a világ dualizmusának, és egy univerzális panteizmus egyesíthetne mindent. Nem hiszek benne, és nem vágyom rá. Megunnám. Salamon Jánosnak szívemből kívánok sok hitet, reményt.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 5. szám, 2021. február 5.
LXIV. évfolyam, 47. szám, 2020. november 20.
LXIV. évfolyam, 45. szám, 2020. november 6.
Élet és Irodalom 2021