„Ó, a lovak!”
Mészöly Miklós és a megíratlan ló-regény
FEUILLETON - LXV. évfolyam, 3. szám, 2021. január 22.De hát éppen azt mondja Mészöly, hogy mindez igazából megírhatatlan, miközben folyamatosan ezt írja meg! Ahogyan A kitelepítő-osztagnál végén is olvassuk: „Mi volt, hogyan volt. Hogyan volt, mi volt. Nem lesz ez megírva soha.” Igazából mért nem lesz megírva? (Vegyük észre az öregkori Mészöly enyhe ellágyulását. A szikár mondatok őre majdnem bőbeszédűvé válik az előbbi idézetben.)
Szerzőnk egész életében fegyelmezte magát. Csak arról beszélt, ami van, és arról, ami nincs – közte semmi. Szigorú grammatika. De kezdettől ott volt benne a megzabolázhatatlan felkiáltójel. „Aztán a lovak nyerítése!” (Fekete gólya) „Egy hangyát megsimogatni!” (Saulus) „Egykor szügyükre metszett lovak vágtája porzott a kék vizeken – nyár!” (Óda az Elégiához) „Amikor még harminckét ló húzta a hajót!” (Ló-regény)
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
