Miről beszél a film?

VISSZHANG - LXV. évfolyam, 2. szám, 2021. január 15.

Báron György az írásom lényegét érti félre, és olyasmit tulajdonít nekem Oláh Judit Epipo-filmjével kapcsolatban, amit nem gondolok, és amit nem is írtam le: szerintem, mint mondja, egy dokumentumfilmben „kizárólag egyetlen szempontot (...) nem lehet bemutatni, meg kell szólaltatni a többi véleményt is”. (A másik szempont, ÉS, 2020/50., dec. 11.) Ezzel szemben ő azt állítja, hogy „egyetlen szenvedő ember sorsából is születhet remekmű”. Ez utóbbi kijelentéssel nehéz lenne nem egyetérteni. De vajon ki lenne itt „az egyetlen szenvedő ember”? Oláh Judit nem egy szenvedő embert állított a film középpontjába, hanem egy nyomozást arról, ami Szendrőn történt, a saját szubjektív élményeiből kiindulva. A konklúzióit azonban általánosítja, az egész szituációra kiterjeszti, csaknem kizárólag olyan szereplők bevonásával, akik az ő narratíváját erősítik. Én ezt kifogásoltam a filmmel kapcsolatban. Báron nem érti a szituáció komplexitásával kapcsolatos szavaimat. Úgy tesz, mintha azt kértem volna számon a „hallgattassék meg a másik fél is” elve jegyében, hogy a rendező nem ábrázolja a dolgokat minden oldalról. Nem ezt tettem, hanem azt az igényt fejeztem ki, hogy ne torzítsa el, vagy – mondom más irányból, amit a komplexitáson értek – ne szegényítse el és ne hamisítsa meg azt, amit ábrázol. Azt hiszem, valójában ez lenne Sára Sándor és Ember Judit öröksége.

A rendező nem beszél a bánki előzményekről, nem ejt szót az iskola (ama bizonyos elitgimnázium) felelősségéről, manipulatívan használja az archív felvételeket és így tovább. Ugyanakkor nem jelzi, hogy vállaltan szubjektív képet akar adni, ellenkezőleg, a film Szendrő titkainak leleplezését ígéri. Oláh Judit tudatában van a hiányosságoknak, egy interjúban (magyar.film.hu) például megmagyarázza, miért hagyta ki Bánkot: „Amikor elkezdtük ezt a munkát, azt éreztük, hogy erről muszáj beszélni, legalább kontextus szintjén, de rájöttünk, hogy túl sok információ lenne, ami nem fér bele a filmbe. Sipos meg annyira a saját képére változtatta az egészet, hogy tulajdonképpen mindegy is, hogy volt előtte Bánk. A Filmalap döntőbizottságában volt bánki gyerek és nehezményezte, hogy szóba kerül.” Nagyon szomorú, hogy ez a film ilyen kompromisszumok árán született.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 47. szám, 2020. november 20.
LXIV. évfolyam, 43. szám, 2020. október 22.
LXIV. évfolyam, 3. szám, 2020. január 17.
Élet és Irodalom 2021