Lagúnákban a kultúrmassza
KÖNYVKRITIKA - KÖVETÉSI TÁVOLSÁG - LXIV. évfolyam, 51–52. szám, 2020. december 17.Bánki Éva: Telihold Velencében. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 218 oldal, 3499 Ft
Itáliában élni sokak számára azt jelenti: múzeumban (vagy kincstárban) élni. Még a kórház is az, még a mosogató is archaikus márvány, a város Bánki olvasatában történelmi értelemben a „mindent túlszabályozó öreg férfiak” kitárt törvénykönyve, s nem egyszer enged bepillantást a közgazdasági, közigazgatási, politikai világ szabályrendszerébe, vág csapást e létezés paragrafuserdejében. A múzeumban minden a régiség jogán szerez érvényt magának, nem csoda, hogy a futurizmus egyik ellenségét épp ebben a városban találta meg. A futurista hagyományellenesség kiáltványában két központi kategória szerepel: az édes és a sza…ros. Velence természetesen a sza…ros kategóriába tartozik, Giullaume Apollinaire nyilván boldogan írja alá a „tanúsítványt”. Bánki Éva Velence-könyvében Velence sokszor túlcukrozott meseország, Eszter (sokszor ironikusnak ható) terminusával élve „pazarissimo”, de ez az édes nem a futuristák édese, sokkal jobban inklinál a másik minősítés felé, de azt még a legszélsőségesebb esetekben sem érdemli ki.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
