Ha elfogyott a szó

VERS - LXIV. évfolyam, 49. szám, 2020. december 4.

Ha a történet másképpen alakul, az itt olvasható vers jeles napot ünnepelt volna, az 1935. december 6-án született Bertók László 85. születésnapját. Nem így lett; noha az elmúlt években sok betegség gyötörte őt, halálát egy véletlen baleset következtében előálló trauma okozta 2020. szeptember 14-én, és váratlanul következett be. A költő hagyatékában négy letisztázott, publikálatlan vers maradt fenn, mind a négy az epigrammának abban a kétsoros, saját címet is viselő formájában, amiből mindig kilenc ilyen egység egymás mellé helyezésével jött ki a külön nagy címmel ellátott, egyetlen versnek tekintett darab. Bertók László a 2010-es évek közepe óta kizárólag ebben a formában írt verset, utolsó két kötete, a Firkák a szalmaszálra (2015) és az események fordulata folytán posztumusz, de még önállóan, a szerzői autoritás teljes birtokában összeállított Együtt forog (2020) ilyen versekből, ahogy az első ilyen kötet címébe Bertók beemelte és ahogy beszélgetésekben mindig is emlegette, „firkákból” áll. A Jelenkor főszerkesztője, Ágoston Zoltán, aki élete utolsó napjaiban otthonában találkozott a költővel, tudott a versek létezéséről, és tudott arról is, hogy Bertók a verseket a Jelenkor és az ÉS között szándékozik megosztani, merthogy ezt Bertók azon az utolsó találkozáson elmondta neki. A fennmaradt kéziratok közül kettőre (A pillanat fölött, Mintha egy nagy ajtót) a költő kézírásával a „Jelenkor” név volt felírva, Ágoston Zoltán és Bertók Attila jóvoltából a másik két vers (Ha elfogyott a szó, Mintha vele ülnél) került hozzánk, az ÉS szerkesztőségébe. Bertók László az Élet és Irodalomnak 1974 óta volt rendszeresen közölt, szívesen látott, elismerő fogadtatásban részesített szerzője.

Szeptember közepén nem tartottam még a decemberi számok szerkesztésénél, nem kerestem még Lacit, hogy adjon verset. Ám hozzá kell tennem, hogy szereplése az évet záró karácsonyi számban számomra mindenkor kulcskérdés volt, a 2018-as és 2019-es év kivételével az elmúlt húsz évben a karácsonyi összeállításokban ő mindig benne is volt, termékenyebb éveiben év közben is sokszor adott verset. Idén ráadásként itt volt ez a „kerek” születésnap, amire a különleges alkalmakra olyannyira kihegyezett lelkialkatával ő is biztosan, és én is nagyon készültem. A mostani és a két hét múlva a karácsonyi számban olvasható vers a fentebb leírt módon került hozzám, de úgy veszem, hogy mindez az ő leghívebb szándékait tükrözi, és a legtermészetesebb módon, telefonokkal, kéréssel, kérleléssel, győzködéssel, hosszú beszélgetésekkel és végül a mellékletet tartalmazó e-mail megérkezésével folyt le. Erre a születésnapi emlékezésre a kettő közül az összegzőbb, összefoglalóbb jellegű darabot választottam, azt a verset, amelynek egységei mintha általánosabban vetnének számot vagy játszanának el egész költői pályája természetével – és abban bízom, hogy ő maga is így választott volna.

Csuhai István

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.
Megnézem a reklámot
Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 51–52. szám, 2020. december 17.
LXI. évfolyam, 51-52. szám, 2017. december 20.
LX. évfolyam, 51-52. szám, 2016. december 21.
Élet és Irodalom 2024