Újabb alkotmányellenes ötlet az SZFE ellenállásának megtörésére,

avagy kormányzati lófejeket a kollégiumi ágyakba (Vélemény)

HÍREK -

A mindenkit fenyegető rendeleti önkény legújabb dokumentuma a november 25-én éjjel megjelent 522/2020. (XI. 25.) Korm. rendelet, amely kimondja, hogy „közegészségügyi, közbiztonsági okból, természeti csapás vagy a tanév rendjét és a hallgatói jogok érvényesülését közvetlenül fenyegető, elháríthatatlan helyzet esetén a fenntartó megállapíthatja, hogy a tanulmányi kötelezettségek jogszerű teljesítésének feltételei nem állnak fenn vagy nem biztosíthatóak, illetve azok nem ellenőrizhetőek általa”.

Kezdjük azzal, hogy lényegesen becsületesebb lett volna a szabályt így megfogalmazni: „...a Színház- és Filmművészeti Egyetem fenntartója megállapíthatja…”, esetleg a jogalkotó már a rendelet címébe is beleírhatta volna, hogy „Újabb ultimátum az SZFE polgárainak”.

Arra, hogy e kormányrendelet valódi célja a Színház- és Filmművészeti Egyetemen jelenleg is folyó oktatási tevékenység ellehetetlenítése és a hatalmi önkénnyel szemben fellépő egyetemi polgárok megfélemlítése, nyílt zsarolása, tulajdonképpen nem is kell külön felhívni a figyelmet, annyira arcátlanul átlátszó a szöveg. A valódi politikai szándékról mind a rendelet tartalma, mind annak időzítése árulkodik.

A magukat kuratóriumnak nevező személyek nem is késlekedtek: szinte azonnal, péntek éjjel közleményt adtak ki, miszerint a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) fenntartójaként a továbbra is fennálló rendkívüli helyzetre tekintettel az őszi félévet eltörlik.

A rendelet nem pusztán gyomorforgató visszaélés a veszélyhelyzeti felhatalmazással – a Felhatalmazási Törvényt megszavazó ellenzéki képviselők lelke rajta –, de alapvető alkotmányos elvekkel megy szembe, és egyértelműen sérti az Alaptörvényt is.

Az Alaptörvény alapján a kormány veszélyhelyzetben sarkalatos törvényben meghatározottak szerint függesztheti fel egyes törvények alkalmazását, térhet el törvényi rendelkezésektől, hozhat egyéb rendkívüli intézkedéseket [Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdés]. A veszélyhelyzet idejére lehetővé tett alapjogkorlátozás mikéntjét – sarkalatos törvényként – a katasztrófavédelmi törvény szabályozza, amely kimondja, hogy arra kizárólag az állampolgárok élet-, egészség-, személyi-, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében kerülhet sor [Kat. 51. § (1) bekezdés], és kizárólag csak a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan – humánjárvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából kerülhet sor [Kat. 51. § (2) bekezdés]. Mindezek alapján az Alaptörvény által is biztosított oktatási- és tanszabadságot és más alapjogokat veszélyhelyzetben is csak a járványhelyzettel összefüggésben, a járvány elhárításához szükséges és arányos mértékben lehet korlátozni.

Egy olyan országban, ahol létezik alkotmánybíráskodás, ilyen szabály nemcsak nem lehetne hatályban, de nem is létezne olyan jogalkotó, amely, vállalva a megszégyenülést, egyáltalán ilyesmivel merne kísérletezni. 

A törvény (ideértve persze a fából vaskarika törvényerejű rendeletet is) a klasszikus megfogalmazás szerint általános akarat (Rousseau), tehát az semmiképp nem lehet valami alantas bosszú eszköze. Ennek szánalmas leplezését szolgálja, hogy a törvényerejű rendeletnek – az önkényes szemeszterelvonás viharfelhőjét vonva a teljes felsőoktatás fölé – az egész felsőoktatás a címzettje. De azt, hogy ez nem általános akarat, hanem a tanköztársasággal szembeni hadjárat újabb állomása, a kuratórium tegnap éjjeli döntésén kívül az is bizonyítja, hogy nem terjed ki a közoktatás más alanyaira, holott például a középiskolák esetében a helyzet nyilvánvalóan hasonló, sőt más oktatási helyzetekben a járványhelyzet sokkal fenyegetőbb.

Ezért a rendelet alkotmányellenes.

A törvényerejű rendelet, az egyetem összes diákja esetében, a szemeszter teljesítését az oktatási- és tanszabadságot sértve annak az illegitim fenntartónak az önkényes döntésére bízza, amely az egyetem önkormányzatiságát felszámolta, a választott testületek összes hatáskörét alkotmányellenesen elvonta.

Ezért a rendelet alaptörvényellenes.    

Amint ezt fentebb bemutattuk, különleges jogrendben sem lehet bármit megtenni. Miután az egyetemek kötelezően áttértek a távoktatásra, nem igazolható, hogy a veszélyhelyzet elhárításához a szemeszter felfüggesztésén keresztül vezethet járható út. A járványhelyzeti védekezés és a félév el nem ismerése semmilyen kapcsolatban nem áll egymással. 

Ezért a rendelet alaptörvényellenes. 

A normavilágosság alkotmányos követelményét a rendelet kétségkívül sérti. A törvényerejű rendeletnek az a szövege, amely szerint „közegészségügyi, közbiztonsági okból, természeti csapás vagy a tanév rendjét és a hallgatói jogok érvényesülését közvetlenül fenyegető, elháríthatatlan helyzet esetén a fenntartó megállapíthatja, hogy a tanulmányi kötelezettségek jogszerű teljesítésének feltételei nem állnak fenn vagy nem biztosíthatóak, illetve azok nem ellenőrizhetőek általa” a normavilágosságot sértő, normatív tartalmat nélkülöző kamuzás, halandzsabeszéd, amely alapján bármely(!) felsőoktatási intézményben érvénytelennek nyilvánítható a szemeszter. 

Ezért a rendelet alaptörvényellenes.

Az előbbi megállapítás folyományaként: A törvényerejű rendelettel nyilvánvalóan egyetlen intézményt akarnak sújtani. Ha a szemeszter érvénytelenítését csak az egyik vagy csak némelyik felsőoktatási intézményre alkalmazzák, de nem az összesre, az nyilvánvalóan sérti az egyenlő bánásmód alkotmányos követelményét. 

Ezért a rendelet alaptörvényellenes. 

A visszaható hatály tilalma különleges jogrend idején is mellőzhetetlen alkotmányos korlátja minden állami önkénynek. Az egyetemeken csak néhány hét maradt a szorgalmi időszakból, azaz éppen a szemeszter végén teszi lehetővé a hatalmi önkény a félév érvénytelenítését, amivel megsérti a visszaható hatálynak az Alkotmánybíróság által korábban nagy szigorral számon kért tilalmát. Mindez azt jelenti, hogy előállt az a helyzet, amelyben a hallgatók a félév végéhez közeledve értesülnek arról, hogy a több hónapos kemény munkájuk hiábavaló volt. A szabályt, kikerülve a visszaható hatályt, nyugodtan meghozhatták volna az őszi szemeszter megkezdése előtt. Ez viszont így visszaható hatályú jogalkotás. 

Ezért a rendelet alaptörvényellenes.  

A rendelet alapján a fenntartó döntése miatt indított közigazgatási pernek nincs halasztó hatálya, a fenntartói akaratnak azonnal érvényt lehet szerezni. A felsőoktatási törvény általános szabályként rögzíti, hogy a hallgató által a felsőoktatási intézmény döntése ellen kezdeményezett pernek halasztó hatálya van. A rendelet ettől a garanciális szabálytól tér el, mindenféle érdemi indok nélkül, úgy, hogy ezzel jelentős jogsérelmet okoz, hiszen egy esetleges későbbi, a hallgatók számára egyébként kedvező bírósági döntés biztosan nem képes az okozott károk (egy teljes egyetemi félév kiesése) utólagos kompenzálására. Ezzel alkotmányellenesen korlátozza a jogorvoslathoz való jogot.

Ezért a rendelet alaptörvényellenes.

Noha nem kételkedünk a kormányzati propagandagépezet és jogászsereg végtelen kreativitásában, nem lesz könnyű összefüggést találni a járvány és a hallgatók által teljesített félév törlése között, különösen úgy, hogy az online oktatás feltételei az SZFE hallgatói esetében adottak, a képzés annak ellenére eredményesen és ellenőrizhetően folyik, hogy a kancellár az oktatás egyes tereit jogellenesen elzárja a diákoktól és az oktatóktól, és az oktatás dokumentálását akadályozza a Neptun-rendszerhez hozzáférés letiltásával. Most, hogy a Vidnyánszky-féle „kuratórium” úgy döntött, nem ismeri el a SZFE diákjainak félévét, a hallgatók által e döntés ellen indított jövőbeli perben a bírónak észlelnie kell, hogy többszörösen alaptörvény-ellenes jogszabállyal van dolga, egyúttal kezdeményeznie kell az Alkotmánybíróságnál a rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítását. Ugyan világos, hogy az egyetemi polgárok az alkotmánybíróság jellegét rég elvesztő Alkotmánybíróság kedvező ítéletében kévéssé bízhatnak, azonban a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésével megnyílik az út a strasbourgi emberi jogi bírósághoz, ahol nagy eséllyel jogorvoslatot nyerhetnek. Megjegyzendő, hogy tegnap este a máskor oly hallgatag Aáry-Tamás Lajos oktatási jogi biztos is előállt hetek óta tartó vizsgálatának eredményével, amely megerősíti, hogy a felfüggesztés a hallgatók alkotmányos jogát sérti.

Az SZFE illegitim kuratóriumának tagjai – kivéve talán a színházak és a filmfesztiválok környékét valószínűleg a jövőben is elkerülő szénhidrogén menedzsereket – a félév megtagadásával életre szóló erkölcsi terhet vesznek magukra, sokszor kell majd szembenézniük általuk elgáncsolt jelenlegi és jövőbeli kollégáikkal.

A különleges jogrend ellenőrzés nélküli rendeletalkotási felhatalmazását megszavazó ellenzéki pártok e döntésüket akármivel indokolhatják, azt az egy érvet kivéve, hogy ők a felhatalmazás tavaszi szezonja alapján nem tudhatták, mire fogja használja e lehetőséget az Orbán-rendszer.

A Rektori Konferencia az SZFE ügyében is meghunyászkodó tagjai pedig azt a terhet hordozzák, hogy árulásuk jutalmaként pont ugyanazt kapják, mint az SZFE polgárai az autonómiaküzdelmükért kimért büntetésként. Fenntartójuk az ő egyetemük félévét is megtagadhatja. Sőt.

A gyalázatos törvényerejű rendeletet fogalmazó alkotmányjogi, jogfilozófiai, jogszociológiai stúdiumokból vizsgázott, jogvégzett hivatalnoknak mindössze saját szakmai lelkiismeretével kell elszámolnia. Van-e olyan embercsoport, amelynek megsértésében a jövőben esetleg nem hajlandó részt venni? — kérdezheti magától. 

A rendelet által okozott morális, jogi pusztítás, a hallgatókat érő esetleges retorziók persze részben jóvátehetetlen bűnök, ugyanakkor arról is árulkodnak, hogy a hatalom megérezte, az SZFE polgárainak kiállása olyan gátat szakíthatott át a lelkekben, amelyre Hajdu Szabolcs, kiváló filmrendező közelmúltban tett nyilatkozatában a következőképpen utalt: „Orbán Viktornak vége. Már minket sem tud szétkergetni.” 

A szerző további cikkei

LV. évfolyam 46. szám, 2011. november 18.
LV. évfolyam 45. szám, 2011. november 11.
LV. évfolyam 44. szám, 2011. november 4.
Élet és Irodalom 2021