NÁCI, VAGYIS NACIONALISTA

A nacionalizmust a saját történelmének tanulságai alapján elutasító német vitapartnerüktől az Origóban a Demeter Szilárd–Megadja Gábor szerzőpáros „halkan” megkérdezné, hogy „hol a búbánatban volt a Harmadik Birodalom »nacionalista«. Az Nagynémet Birodalom volt, és például a már akkor is (nahát!) renitens lengyelek ellen indított villám(blitz)gyorsasággal egy jogállamisági eljárást.” Ha még hajlandó volnék is halkan méltányolni e próbálkozást az iróniára, azt már hangosan és stílszerűen szabadjon megkérdeznem: hogy’ a búbánatban tagadják meg a szerzők pont a náciktól a nacionalizmust? Hiszen az saját önmeghatározásuk volt. Az 1919‑ben alakult nacionalista Német Munkáspártot (DAP) éppen azért keresztelték át a húszas években Nemzetiszocialista Német Munkáspárttá (NSDAP), hogy a nazional, tehát nacionalista kifejezés bekerüljön a névbe, s összekapcsolódjon a szocializmussal, csábítandó a munkásokat. S a nazi, náci megjelölés is éppen ebből eredt. Hogy Hitler ezeréves „harmadik” birodalomról ábrándozott (a római első és az évszázadvégi német második nyomán), az ugyan miként tünteti el a nacionalizmusát? Viszont pont ezért, Hitlerék okán tűnt el a nacionalista megjelölés a világháború után a nyugati jobboldali, konzervatív pártok nevéből. Erről talán még a „brüsszeli birodalom” elleni harci buzgalomban sem kellene megfeledkezni. Nem tanácsos kioktatni okulás nélkül.