A soha nemsokára elmúlik

Halász Rita: Mély levegő. Je­len­kor Kiadó, Budapest, 2020, 196 oldal, 2999 Ft

Egy országban, ahol a családon belüli erőszak megítélése még mindig nem egyértelmű, ahol a nőjogok nemhogy fejlődőben, de visszaszorulóban vannak, újabban pedig közszereplők könyveket darálnak és Ugandával közös kampányba kezdenek az abortusz ellen, különösen fontos leírni azt, mennyire pusztítóak ezek az elvárások. Maradj csöndben, ne kérdezz, ne legyél feltűnő, ne legyél túl szép, de túl csúnya sem – megannyi nőhöz hasonlóan az elbeszélő is felismeri, hogy egész élete ezek fojtogató szorításában telt, aminek eredményeként pánikrohamot kap. Ezután javasolja az anyja, hogy kezdjen el úszni, ami talán segít azon, hogy állandóan úgy érzi, hogy nem tud levegőt venni.

A regény legfontosabb motívuma – paratextusaiból is kikövetkeztethetően – a levegő, pontosabban: a fuldoklás és a levegővétel ellentéte. Utalásokból kiderül, hogy Vera akkor költözött el véglegesen Pétertől, amikor fojtogatni kezdte. A csúcsjelenetként is olvasható válóperi tárgyaláson a szorongó, magában továbbra is folyamatosan elbizonytalanodó Vera először szilánkosan, majd egyre összefüggőbben meséli el, hogyan féltette a saját életét is férjétől, aki – ahogyan az a bántalmazó fél esetében tipikus – mindent tagad, sőt, saját magát próbálja meg áldozatként beállítani.