A szenvedő ember

Hogy pontosan mikor kezdett el naplót vezetni, mindegy is, mert kijáró lapjaival adott egy legkorábbi dátumú, fekete tintával írt jegyzettömb, 1940-ből. Arról, ami előtte volt, csak innen kapunk hírt: „Egyszer már írtam naplót, tíz évvel ezelőtt körülbelül, s mikor évek múltán annak lapjait olvastam, láttam, hogy följegyzett, velem történt dolgokra nem emlékszem.” A mostani „naplókezdetnél” egy hét után ez olvasható: „Miért írom ezt a naplót? Kinek? Hogy majd elolvassák? Hogy megjelenjen egyszer? Önigazolás? Vádak mások ellen? Mi célból lennének a vádak? Vagy azért írok, hogy később önmagam olvasgassam feljegyzéseimet? Érdemes e munkát végezni?” A tény, hogy másfél hónap alatt tucatszor foglalkozott a naplóírás metódusával, önmagáért beszél: műnek tekinti, amiből akár publikálni is lehetne. „154 oldalt írtam eddig – végez gyors számítást –, mondjuk napi 3 oldal a napló. Ez egy évben körülbelül 1000–1200 oldal. Két év alatt 2000–2400 oldal. Ez hat kötet. Csak ez maga. Hogyan láthatna ez az írás valaha is napvilágot.” Később viszont azt írja: „Panasz és vádirat – ez lehetne a naplóm címe.”