EGYETEM ÉS ETIKA
PÁRATLAN OLDAL - LXIV. évfolyam, 44. szám, 2020. október 30.Idén márciusban történt, hogy Rovó László, a szegedi egyetem rektora ausztriai üdüléséről visszatérve vírusteszt elvégeztetése nélkül operált. Intézményvezetőként is számos emberrel került közeli kapcsolatba, ők akkor vonultak karanténba, amikor a rektor vírustesztje pozitívnak bizonyult.
A fentiek alapján a MOK Csongrád Megyei Etikai Bizottságának kezdeményezésére etikai vizsgálat indult a rektor ellen. Ez elfogultság miatt a Győri Etikai Bizottsághoz került, amely megállapította, hogy Rovó László nem követett el etikai vétséget.
Októberi hír, hogy a rektor azonnali hatállyal felmondta Horváth Szatmár egyetemi docens munkaviszonyát. Ő az egyetem pszichiátriai tanszékén dolgozott, és nem mellesleg elnöke volt a MOK megyei bizottságának. A felmondás indokai részben érthetetlenek, részben nevetségesek, mint az is, hogy a docens a Facebookon panaszkodott a betegellátási feladatainak során tapasztalt „mizerábilis” körülményekre.
Horváth Szatmár egyike volt az egyetem megbecsült kutatóinak, több nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának is a tagja. Mint bejelentette, egy külföldi egyetemen folytatja munkáját.
A történet különös utójátéka, hogy Mirnics Károly, a Nebraskai Egyetem pszichiátriai és kísérleti idegtudományi laboratóriumának professzora megszakította a kapcsolatot a szegedi egyetemmel. Ő az elmúlt évtizedekben vendégtanárként és szakértőként szoros együttműködésben dolgozott a szegedi kollégákkal, és rendszeresen vendégül látott laboratóriumában fiatal magyar kutatókat.
Mirnics professzor levelében összefoglalja a történteket attól kezdve, hogy „egy nagy hatalmú tudományos vezető saját örömére megszegi az állam által hozott szabályokat”, egészen az etikai eljárást kezdeményező kolléga munkaviszonyának megszüntetéséig. Következtetése: „Így hal meg a demokrácia és az akadémiai szabadság, a helyüket egy totalitárius rendszer váltja fel, ahol a hatalom embereitől való félelem az egyetlen szabály.” Ennek a professzor nem kíván a részese lenni.
Az igazán szomorú a történetben az, hogy a büntetés nem az etikai vétség elkövetőjét sújtja, hanem a szegedi egyetem oktatóit és hallgatóit, tágabban értelmezve: az egész magyar tudományosságot.