Még rövidebb válasz

György Péter szerint (Rövid válasz, ÉS, 2020/37. szept. 11.) tévedtem, amikor vele vitatkozva azt írtam: Raffay Ernő ugyanúgy támadásnak tekinti az asszimilációt, ahogyan azt fajvédő elődei is tették (Nem kéne eltakarni, ÉS, 2020/36., szept. 4.). Ám hogy miben is állna a tévedésem, az nem derült ki, mert az állításomra csupán ez volt a válasz: „ebben az esetben nem erről volt szó”. Ennél konkrétabb ellenérvet nem olvashattunk. Ami mégis konkrétnak nevezhető György Péter válaszában, az egy vád, amely szerint a cikkemet „érthető és nem sokra vezető indulatból” írtam. Azonban ezt sem tudom vitapontként értelmezni, két okból. Az egyik, hogy ez csupán egy ténynek álcázott feltételezés, amelynek nincs valóságalapja (a cikkemet nem indulatból írtam). A másik, hogy el nem tudom képzelni, mire utalt György Péter azzal, hogy „érthető” az én, általa fantáziált felajzott állapotom. (De hogy őszinte legyek: nem is vagyok rá kíváncsi.) Ezért az én válaszom csupán ennyi: amit György Péter írt, az nem meggyőző.