a mama

PRÓZA - TÁRCATÁR - LXIV. évfolyam, 37. szám, 2020. szeptember 11.

öreganyám egyre nehézkesebben mesél a múltról, mert kikopnak az emlékezetéből a szereplők. lehetne úgy, hogy szépen, lassan tűnnek el, vagy elhalványodnak, de az idő rostájának nem ez a természete. hanem az, hogy egyik percben még ott volt az a valaki, éles kontúrral, névvel, a másik pillanatban meg – semmi. eltűnt, és kész. és az már úgy nem történet, hogy a puszta cselekedetek sorjáznak, de nincsen se alanyuk, se tárgyuk. hogy a cselekedetek nem tartoznak senkihez. szóval az idő rostájával végtére is mégsem az a baj, hogy az embert veszejti el, azt, akiről szó van, hanem az embert, akinek története van, az embert, aki mesél. ha most tehát az árnyékot is iderángatom, meg a rostát, meg az erdőt avarral tele, meg a szőlőprést is, akkor érted meg igazán, amit mondani akarok: ha a mesédnek annyi, neked is annyi. kampó, befellegzett. mert mi értelme van az asszony történetének, ha úgy mondja: megütötte, a nyoma meg hetekig látszott rajta, nem tudom, mivel ütötte meg, fiam. de mama, ki ütött meg kit? nem tudom, az idő kirostálja a lelkeket. hát, mama, marha jó történet volt, mondhatom, mert most azt tetszett ám mondani, hogy valaki megütött valakit. de ennek az ütésnek így semmi értelme nincsen. de van, fiam, azért ütötte meg, mert felbőszítette nagyon. azért ütött. és azért volt értelme is az ütésnek. de mama, az ég szerelmére, ki ütött? ki, ki, a nagyapád, persze hogy ő, minek mondanám, ha nem ő csinálta volna, és engem kellett megvédenie, mert reklamáltam a tehenek miatt, hogy legalább azt ne vigyék el, hogyan adok akkor a gyerekeknek tejecskét, azt kérdeztem tőle, attól az embertől, az meg a mellembe vágott a puskatussal, de úgy ám, hogy hanyatt estem. nagyapád meg hazajött sötétedésre a földről, aztán látta, mi volt, hogy az istálló üres, hogy hol vannak a kurva tehenek, mama, azt kérdezte, igen ingerülten, én meg elmondtam, hogyan volt a délutánba.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.
Megnézem a reklámot
Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 33. szám, 2020. augusztus 14.
LXIV. évfolyam, 29. szám, 2020. július 17.
LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.
Élet és Irodalom 2020