Különös regény

Ketten egy új könyvről – Szilasi László: Kései házasság. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 192 oldal, 3299 Ft

Az emléktagoló úszásfolyamattal párhuzamos történetmondás „szaggatott és szigorú” rendjéhez társul a nyitófejezetbeli medencébe ugrás „dallamos mozdulatához” fogható hangfekvés, amelynek reflektált szentimentalizmusából fakad a regényszerkezetté duzzadó epilógushangulat, maga a Kései házasság című epilógusregény, amelynek legvégén a történet hőse szépen kiszáll a vízből és megszárítkozik: „Amikor végzett az emlékező hosszaival, Ilma kimászott a medencéből, és kiállt a rajtkövére.” Ilmával együtt Szilasi is leúszta az „emlékező” regény fejezetnyi „hosszait”. Olvasóként egyébként huszonöt méteres (huszonnégy yardos) medencét képzelek el, gyakori fordulóval, amikor is az úszó újra és újra ellöki magát, újra és újra nekifekszik „a víz felszíne alatti suhanásainak”, nyújtott testtel, amely azután átalakul a „szaggatott és szigorú” szerkezetű mellúszás fegyelmezett mozdulatsoraivá. Szabályosan kivitelezett láb-, kéz- és levegővétel-tempókká. A beugrás és a kimászás között pedig: siklás, tempózás, fordulás, siklás, tempózás, fordulás, siklás, tempózás, fordulás, siklás... – ötvennyolc plusz kettő, összesen hatvan fejezeten keresztül.