FEL SEM MERÜL?

PÁRATLAN OLDAL - LXIV. évfolyam, 36. szám, 2020. szeptember 4.

Szokásos megfellebbezhetetlen stílusában Schiffer András megrója a „tipikus progresszív gondolatmenetet”. Annak szerinte „bámulatos és ismerős” példáját ezúttal Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata elnöknője szolgáltatta: „Trump nem méltó az elnöki pozícióra, és Joe-nak nem kéne legitimálnia Trumpot azzal, hogy egy színpadra áll vele.” Ez sajátos, szinte már trumpi tálalása Pelosi fejtegetésének, aki nem Trump elnöki pozícióját vonta kétségbe, hanem az elnökjelölti tévévitához méltatlannak minősítette viselkedését (felidézve 2016-os ólálkodását Hillary Clinton háta mögött). S ezért mondta, hogy – ellentétben Bidennel – ő bizony „nem legitimálna egy beszélgetést” Trumppal. Tartva annak a tényeket semmibe vevő, szinte gyerekesen hazudozó gátlástalanságától. Schiffer tehát árnyékbokszolással ütötte ki szegény progresszívokat, akik szerinte kétségbe vonják, hogy a választók legitimálják az ellenfelet.

S hát az az Amerika is csak a képzeletében létezik, ahol „fel sem merül, hogy a hivatalban lévő adminisztráció feje levegőnek nézze kihívóját”. Tényleg? Hiszen Johnson elnök éppen ezt tette 1964 őszén, amikor nem volt hajlandó vitába szállni kihívójával, Goldwater szenátorral. Hogy aztán 1968-ban a kihívó Nixon ignorálja Humphrey alelnök kérését a tévévitára. Miként aztán 1972-es újraválasztási kampányában is tette az akkori kihívó McGovern szenátorral (Nixon a Kennedyvel folytatott első elnökjelölti tévévitának tulajdonította 1960-as vereségét). 1980-ban Carter elnök két elnökjelölti vitára sem ment el, amelyeken két ellenfele is várta, s csak nyomásra szállt szembe végül Reagannel. 1992-ben idősebb Bush elnök is próbálta levegőnek nézni két kihívóját, ám miután Bill Clinton kampánya minden Bush-gyűlésre csirkemaskarásokat küldött (Amerikában az a gyáva nyúl), engednie kellett. Azóta ugyan rendre megtartják e vitákat, de sohasem egyeztetési viták, sőt fenyegetőzések nélkül. S hát még az sem biztos, hogy Trump megy bele, ha a Biden-csapat által kilátásba helyezett „tényellenőrző” megoldással egybekapcsolják. Vagyis, ha Schiffer netán a mi hivatalban lévőnknek akart üzenni, ahhoz miért kellett a progresszívokat csépelnie, pláne alaptalanul?

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 39. szám, 2020. szeptember 25.
LXIV. évfolyam, 37. szám, 2020. szeptember 11.
LXIV. évfolyam, 29. szám, 2020. július 17.
Élet és Irodalom 2020