BUDAPESTI ÜNNEP

PÁRATLAN OLDAL - LXIV. évfolyam, 35. szám, 2020. augusztus 28.

Meglepetéssel indult a nap. Tömegrendezvénnyel. Jelmezbállal egybekötött tisztavatással. A trónörököst, aki gyorstalpalón, bő egy év alatt végzett, szintén fölavatták. Huszárnak öltözött lovas rendőrök és közjogi méltóságnak öltözött bumburnyákok jelenlétében. Különlegesen abszurd, nemzeti öndicsérettől bűzlő atyai ünnepi beszéd dörgött le Európára. Sokan voltak a Kossuth téren, úgy 30 centiméter védőtávolságot tartva, maszk senkin, még a nyakon se. Utána barlangtúra: felelősségteljes nehéz léptekkel vonultak a föld alá a vezető bumburnyákok, fölavatták Nagy-Magyarországot, ezúttal képzeletben, úgyhogy határok nélkül. Ott lenn Nemesmedvestől Kuala-lumpurig miénk minden. Aztán Sándor-palota, Szent István Rend átadása annak a tudósnak, aki nem bánja a kivégzett Akadémiát, meg jár is neki a szentistván, és el is fogadja. (Egyre nehezebb ilyet találni.) A köztársasági elnök laudáció helyett dakota közmondásokba csomagolva mélyen elemzi a jeles matematikus életművét, ő maga sem érti, amit mond, a tudós még nála is kevésbé, de azt hiszi, tréfa, és mosolyog. Fehér emberekből álló, hamiskásan néző (és játszó) cigányzenekar húzza a csűrdöngölőt. Szem nem marad szárazon. Idén sajnos csak két hivatásos antiszemitának jutott nagykereszt, egyelőre az sem vasból. Este a szokásos ökomenikus körmenet, épp csak az országos tábori főrabbi és a pancsen láma hiányzott. Ezután indult a program, természetesen maszk nélkül. Nehéz is lenne maszkban lenyalni az ostyát a szentatya kezéről. Kálvin és Luther dühösen pörög a sírjában, Puskás Öcsi jót röhög az egészen. „Jobb helyre nem is temethettetek volna!”

Budapest és a városvezetés is a legszebb arcát igyekezett mutatni az államalapítás ünnepén: ahogy az eddigi három „szabad” ünnepen, most sem bosszantottuk a bumburnyákokat a libernyák uniós zászlókkal. Még megsértődnek és államosítják a Városházát a szivárványos zászlóval és a főpolgármesteri tandemtriciklivel együtt. Alighanem a főpolgármester már nem is emlékszik, hogy „követet” küldött Brüsszelbe. Vagy ha emlékszik, arra biztosan nem, hogy miért küldte oda. Sajnos a székely lobogó kifüggesztése is elfelejtődött, de este 9-kor azért Trianont meggyászoltuk. Nagy erőfeszítésbe telhetett valami összefüggést találni Trianon és Budapest között. (Fölmerült a testvérvárosság, de Versailles a járványra hivatkozva visszamondta.) Így csak egy szép nagy főpolgármesteri vállalásra futotta: a magyarok számíthatnak Budapestre. Hogy mégis miben, azt nem részletezte. És azt sem, hogy a budapestiek szerinte magyarnak számítanak-e.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 34. szám, 2020. augusztus 19.
LXIV. évfolyam, 23. szám, 2020. június 5.
LXIV. évfolyam, 19. szám, 2020. május 8.
Élet és Irodalom 2020