Kezdő mondatok

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 34. szám, 2020. augusztus 19.

Grecsó Krisztián azt írja az ÉS augusztus 14-i számában közölt, Dalolva ment című televíziókritikájának bevezető passzusában, hogy „[t]ényleg van olyan, hogy nem gondol rá az ember. Hátba szúrta, elárulta, megdugta, aztán nem hagyja, hogy eszébe jusson.”

A megállapítás diszkriminatív, kizárólag a férfiak nevében szóló, ugyanis meggyőződésem szerint „megdugni” csak egy férfi képes valakit vagy valamit (általában nőt, bizonyos esetekben férfit stb.), a „megdugásra” az anatómiai adottságok miatt a nő képtelen. Vagyis Grecsó Krisztián kijelentése, illetve írásának mondandója korlátozott érvényességű, zavaros és súlyosan ellentmondásos, azért is, mert „az ember” nevében fogalmaz. Mindez egy szépirodalmi műben végül is rendben való lehet, de konkrét kritikában nem. (Ám a „nem hagyja, hogy eszébe jusson” fordulat is meglehetősen bizonytalan jelentésű: az „eszébe jut” ugyanis inkább önkéntelen jelenségként minősíthető, mintsem akaratlagosan kizárhatóként. És egyébként is: ha nem hagyja, hogy eszébe jusson, akkor már eszébe jutott.) E kétségeket ébresztő bevezető sorok feldolgozása után kell az érdekes módon a kontextusra többször hivatkozó, a „tágabb kontextus”-t is felvető eszmefuttatással megbirkóznunk.

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 5. szám, 2014. január 31.
LV. évfolyam 3. szám, 2011. január 21.
XLVI. évfolyam 40. szám, 2002. október 4.
Élet és Irodalom 2020