Alláh barmai
PRÓZA - LXIV. évfolyam, 34. szám, 2020. augusztus 19.– Nem a szarvas megy át az erdőn, hanem az útja! – ez az egyik vagy talán az utolsó mondata Essadnak. Amikor mondja, tudom, hogy van saját oroszlánom. És azt is, hogy ezt már olvastam egy indiánregényben. Azonban nem merem megemlíteni neki a felfedezésemet.
Essad majd három évig él velünk. Pápká és Jerma nappal egymástól távol, éjszaka (hiába titkolják előlem) közös szobában, én (ha nem vagyok az iskolában) a saját szobáimban, a lakásból labirintusszerű házzá terebélyesedő épületben (a szomszédaink sorra elköltöznek), Essad pedig az épület előtt lebzsel, többnyire a lépcsőfeljáró alatt üldögél, vagy a szemközti lakótömbök valamelyik szeméttárolójában (ahonnan szemmel tartható minden, mármint ami Essad mindene), hol elfeküdve a betonkorláton, amely az alagsorba vezető félköríves autólejárót határolja. Szüntelen illatos magvakat rágcsál.
Essad az idők folyamán egyre növekedik, hiába leszek minden évben egy-egy arasszal nagyobb, ő nálamnál sokkal gyorsabb iramban hosszul. Egyben soványodik, talán azért, hogy kevesebb hely legyen rajta a kék foltok számára.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
