Gondoljuk meg!

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 33. szám, 2020. augusztus 14.

Kozák Márton és Magyar Bálint Ha nem tetszik a rendszer című alapos helyzetelemzését, ami az augusztus 7-én megjelent ÉS-ben volt olvasható, végre magáévá tehetné az ellenzék. Írásuk legfőbb üzenete: az orbáni hívőkön, szektatagokon kívül senki ne tegyen úgy, mintha parlamentáris demokráciában élnénk. Az állampolgárokat már régen nem érdekli a szépelgő vita: demokrácia vagy hibrid rendszer van-e. Mi, akiknek az orbáni világ fojtogató, egyszerűen fogalmazhatunk: elnyomás van. Politikai elnyomás, mert az ellenzéket negligálják („aki nincs velünk, az nincs”) vagy egyenesen karaktergyilkolják. A többes szám csak azért indokolt, mert bár olyan, hogy Fidesz, nem létezik, csak Orbán van, de fullajtárjai az ő utolsó leheletéig tartó hatalmában érdekeltek. Gazdasági elnyomás is tapasztalható, hiszen megkérdezhetjük, 2010 óta az Orbán oligarcháin kívüliek hány tendert nyertek. A szellemi elnyomásra bizonyíték, mit tett az oktatással, kultúrával, tudománnyal. Lelki elnyomás pedig a folyamatos ellenségképzés – migránsok, Soros, Gyurcsány, kommunisták, Brüsszel –, amivel saját táborukat is sakkban tartják. Ahogy nézem, „fényes, történelmi győzelmük” ellenére sem boldogok hívői a folyamatos, vicsorgó gyűlölködéstől. Magukat értelmiséginek hazudók is képesek – minapi tapasztalatom – a koronavírus-járvány létezését megkérdőjelezni, azt csak a pénz és a gonosz hatalmának beállítani, amibe nekünk nem lehet beleszólásunk. Az orbáni paranoiás sulykolás mára beérett. Napi propagandadózisaival lassan az egyetemi végzettségű embereket is sikerül lebutítani, az összeesküvés-elméletek sokak számára vonzóak. Ez az orbáni attitűd van legtávolabb a polgáritól és a kereszténytől. Amíg az ájult orbánisták pitiáner hazugságok rabjai, nincs önálló gondolatuk, kádári módon felülről irányítottak, addig mi még másodrendűvé tett állampolgárként is boldogabbak vagyunk, mert szabadon és függetlenül gondolkodunk. Felesleges kísérlet lenne a kormánypártiakat meggyőzni ismeretségi körünkben vagy családunkban, mert első mondatunkra már skatulyába tennének bennünket. Jó esetben szegény megtévedtek, rosszabb esetben hazaárulók, migráns- és víruspártiak stb., stb. vagyunk a szemükben, mert nem átalljuk a világot máshogyan látni, mint Orbán. Azért azt az egy mondatot érdemes lenne megkockáztatni. Például megkérdezni: normálisnak tartják-e, hogy egy miniszterelnök a házához stadiont és kisvasutat építtetett. Vagy: normális dolog-e, hogy a Színművészeti kuratóriumába a dunaszerdahelyi fociklub tulajdonosa került. Ellenséges fellépés esetén határozottan tiltakozzunk, hogy az Orbán elleni bírálat az Magyarország elleni támadás, és hogy eltérő véleményünk miatt folyamatosan kirekesztenek bennünket a nemzetből.

Németh György

keresztény-konzervatív értékrendű tanár

A szerző további cikkei

LVI. évfolyam, 14. szám, 2012. április 6.
LII. évfolyam 38. szám, 2008. szeptember 19.
Élet és Irodalom 2020