Egy-két megjegyzés

Előrebocsátva, hogy bár nem vagyok színházi berkekben jártas, kivülről nézve jogosnak tűnik a Verebes István írásában megfogalmazott éles kritika a magyar színházi állapotokról. (Összefüggések, ÉS, 2020/31., aug. 7.) Hozzátenném, hogy a közönség állapota sem jobb, ha nem rosszabb, aminek talán legfőbb bizonyítéka a botrányosan gyenge előadásokat is kivétel nélkül vastapssal honoráló, így aztán félrevezető „visszajelzés”.

Verebes többek között azt hiányolja a színházi vezetőknél, hogy nem követik a „világ kortársi drámairodalmát”. Erről eszembe jut egy történet a 2000-es évek elejéről. Párizsban láttuk Richard Kalinoski amerikai drámaíró Beast on the Moon (Vadállat a Holdon) című színdarabját. A darab az örmény népirtás a lelkekben lejátszódó utóhatásairól szól, és olyan katartikus volt, hogy elhatároztuk, altruista alapon megpróbáljuk Magyarországon is bemutattatni. Amikor utánanéztünk, kiderült, hogy a darab abban az évben öt Molière-díjat nyert, többek között a legjobb színdarab, a legjobb rendezés (Irina Brook), a legjobb férfi- és női szereplő díját. (A Molière-díj megfelel az amerikai Tony Awardnak vagy a francia filmeknél a César-díjnak.)

A darabból készítettünk egy nyersfordítást magyarra, és Richard Kalinoski ügynökénél megérdeklődtük a magyarországi bemutatás várható költségeit. Ötezer dollár körüli egyszeri átalányt kértek, plusz néhány százalékot a jegybevételből. Nincs ez irányú tapasztalatom, de azt hiszem, nem estek túlzásokba. Kommentárokkal ellátva elküldtem néhány színházigazgatónak és színházi szakembernek, elsőként régi ismerősömnek, Verebesnek. Nagy meglepetésünkre egy kivétellel mindenhonnan érvekkel alátámasztott negatív válaszok érkeztek, egyedül Vámos Miklós – aki abban az időben az IBS színházával is dolgozott – mutatott érdeklődést a darab bemutatása iránt, de aztán különböző okok miatt ez a lehetőség is hamvába holt.

Azt gondolom, sőt, biztos vagyok benne, hogy a színházigazgazgatók tévedtek, ugyanis a Beast on the Moon időközben bejárta a világot, húsz országban játszották, eddig tizenhat nyelvre fordították le (törökre is!), és mindenhol hangos sikert aratott. Többek között műsorára tűzte a Nottingham Playhouse, a Moszkvai Művész Színház, az Off Brodway egyik színháza játszotta hosszú ideig, tavaly a magas presztízsű londoni Finborough Theater is jónak látta bemutatni, és a London Evening Standard a „must see show” lista élmezőnyébe tette.

Egy személy nem érdemesített válaszra: Verebes István.