PAPI ZÖLDKÁRTYA

Szilvay Gergely azt írja a Mandineren (Zárul már az aranykapu?,  2019. június 9.), hogy Trump elnököt irritálja, hogy a bevándorlók többsége nem kíván amerikaivá válni, asszimilálódni.  Sokan csak kihasználják az USA szolgáltatásait és életszínvonalát, de nem kérnek az amerikai kultúrából.  Teszik ezt annak ellenére, hogy hosszú évekig, gyakran évtizedekig küzdenek a zöldkártyáért, amelyik az első lépés az amerikai állampolgársághoz vezető úton.  

Egy évszázada Himler Márton megkövetelte magyar bányászaitól, hogy tanuljanak meg angolul, tiszteljék Amerika törvényeit, menjenek el szavazni, és váljanak mihamarabb „jó amerikaivá”.

Az Orbán-kormány szerint a magyar származású amerikaiak a „magyar nemzettesthez” tartoznak, és Budapest célja, hogy „megmaradjanak magyarnak”.  Politikusok, diplomaták, Kőrösi Csoma-ösztöndíjasok és papok hirdetik, hogy itt, Amerikában is „magyarként kell megélni a magyarságot”.  Néhány éve Áder János arra buzdította meghökkent hallgatóságát, hogy beszéljenek otthon magyarul. Persze, nem könnyű feladat magyarrá formálni olyan amerikaikat, akik soha nem beszéltek magyarul, talán pontosan azt sem tudják, hol van Budapest, és csak néhány megsárgult dokumentum emlékezteti őket arra, hogy nagyszüleik egykoron onnan vándoroltak be.   

A gyergyóditrói származású Mezei András atya öt évvel ezelőtt érkezett Clevelandbe, hogy magyarságot prédikáljon a katolikus híveknek.  Egy interjúban elmondja, hogy „napi szinten megtapasztalom a beolvadást az amerikai társadalomba, ami megállíthatatlan. Hiszen az itteni magyaroknak csupán 6 százaléka beszéli a magyar nyelvet.”   

Június 28-án a clevelandi Szent Imre-templomban tartott misén is a hazaszeretet és a magyasághoz való tartozás fontosságáról beszélt, és persze azokról is, „akik a nemzet ellen dolgoznak”.  Majd bejelentette, hogy visszahívták Magyarországra, és éppen két hete kapta meg a zöldkártyáját.  Hozzátette, „pedig én nem is kértem”. Tényleg?  A zöldkártya-kérelemhez tucatnyi nyomtatványt kell kitölteni, amelyeket a kérelmező személyesen ír alá, és akik „permanent resident” státust kapnak, azoktól az Egyesült Államok elvárja, hogy hazájuknak tekintsék új országukat. 

A híres magyar kettősbeszéd újabb példája, most már amerikai templomi pulpitusról is.