RAFITÉRIA

Okosan ki lett ez találva, mint a rezsicsökkentés. Az alapvetés: ha dolgozol, pénzt kapsz érte. Ha azt is el akarják azonban dönteni, hogy a pénzed egy részét, amiért megdolgoztál, mire költsed, akkor béren kívüli juttatásokat kapsz.

A cafetéria Murphy-féle posztulátuma: a felhasználhatóságát úgy is lehet szabályozni, hogy egyben a jó és helyes keresztényi magatartásra neveljenek. Ha a szálláshely–vendéglátás–szabadidő szentháromság közül csak egyiket töltik fel (a Szakképző Centrumok például a középsőt), akkor, ha kell, ha nem, kényszeres fogyasztó leszel, hogy ne maradjon az összeg a kártyán. Meghívod hát boldog és boldogtalan ismerőseidet egy lakomára. Így mulat egy magyar úr. Ha mindháromra tesznek pénzt, de valamelyiket nem tudod felhasználni, akkor elajándékozod annak, aki jár uszodába, koncertre (amire épp tud), hogy ne vesszen el. Átélheted tehát az adakozás lélekemelő katarzisát.

A rafináció teorémájának eredménye: sokkal euforikusabban nézegeted ezután a kis zászlócskákkal feldíszített ezerforintos gyümölcsöket a boltban.