Kik 1956 örökösei?

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 32. szám, 2020. augusztus 7.

Varga Judit igazságügyi miniszter szerint „1956 örökösei” megvédik a magyar szabadságot és függetlenséget „Brüsszel” ellen. Valószínűtlen, hogy az 1980-ban született miniszter asszony önmagát vélné 1956 örökösének. Sokkal valószínűbb, hogy szavai abba a propagandaszövegbe illeszkednek, amely a Fideszt és kapcsolt részeit az ötvenhatos magyar forradalom örököseinek, méghozzá egyedüli örököseinek állítja be.

E cikk íróinak tevékenysége a forradalom napjaiban ismert és dokumentálható. Gömöri György erről hosszabban beszámol a tavaly kiadott Szavakban lobog... című kötetben, amit az Orpheusz Kiadó gondozott. Magától értetődőnek tartjuk, hogy a több mint hat évtizede történtek a magyar nép egészének örökségét képezik. Bármely kisajátítási kísérlet merénylet a közös emlékezet ellen.

Érdemes röviden áttekinteni, hogyan kezelte a Fidesz 1956 örökségét. Bár 1989-ben, Nagy Imre újratemetésén Orbán Viktor még úgy tett, mint aki hisz 1956 jelentőségében, de nem sokkal később bizalmas hívei körében kijelentette „Nagy Imre nem a mi emberünk.” Az elvesztett 2006-os választások után kidobta a Fidesz kosarából a forradalom ballasztját, egyre inkább a Kádár-kor „kisembereit” célozva meg egyszerre szociális és nemzeti jelszavaival. Azóta Orbán Viktor kormányai mindent megtettek, hogy a látható örökséget láthatatlanná tegyék. A Kossuth tér 1945 előtti állapotának visszaállítása ürügyén olyan helyre dugták el a forradalom miniszterelnökének, Nagy Imrének a szobrát, ahol átmenő forgalom gyakorlatilag nincs. A Kossuth térről nyomtalanul eltűnt a forradalom lángja. A Műegyetemen állított emlékmű a „forradalom bölcsője”-ként hivalkodik, ami ellentmond a történelmi tényeknek, mert mellőzi a Szegeden történteket és a Bölcsészkart, ahonnan a lengyelbarát tüntetés gondolata és maga a szervezkedés kiindult.

Később sor került a tanúságok fokozatos eltüntetésére is. Egy fideszes képviselő már az ezredfordulón szóvá tette, minek „56-os Intézet”, hiszen „Tatárjáráskutató Intézet” (!) sincs. 2010 után aztán sor került az anyagával, eredményeivel és kutatói hálózatával Magyarországon egyedülálló intézet két lépésben történő megszüntetésére: először önállóságától megfosztva a Széchenyi Könyvtár alosztályává minősítették, majd könyv- és kézirattárát, valamint „Oral History” című rendkívül gazdag hangfelvétel-gyűjteményét a kormány közvetlen irányítása alatt álló, álságos nevű Veritas Intézet anyagába olvasztották be. Tudomásunk szerint oly módon, hogy a további kutatást fékezzék.

A hatvanadik évforduló megrendezését a kormányfő tanácsadójára, Schmidt Máriára bízták. A kurzus emlékezetpolitikájához híven a megemlékezéseket a „forradalmi romantika” jegyében szervezték, az óriásplakátokon kizárólag (egy esetben hibásan beazonosított) „pesti srácokat” láthattunk, a munkástanácsoknak, a kivégzett reformkommunistáknak, a börtönviselt íróknak és más értelmiségieknek a háttérben sem jutott hely. A szervezők hozzáállása és elképesztő dilettáns volta újabb vitákra adott alkalmat. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a lényeg elsikkadjon.

Messze vezetne annak elemzése, mit jelentett az 56-os forradalmárok számára a szabadság és függetlenség – és hogyan forgatják ki akkori értelmükből a mai hatalom propagandistái. Elégedjünk meg annyival, hogy magyarok – mint a szovjet módszerek ellen tiltakozó kelet-németek és lengyelek – egyértelműen távolodni kívántak Kelettől és közeledni kívántak Nyugathoz. 56 ürügyén 2020-ban „Brüsszel”, azaz Európa ellen szabadságharcot hirdetni pontosan az, amivel 1989. június 16-án Orbán a hanyatló kommunista rezsim vezetőit vádolta.

A forradalom még élő résztvevőinek és tanúinak, még a legfiatalabbaknak is, nyolcvanon túl alig van ideje és energiája ahhoz, hogy a történelem tendenciózus torzítása ellen fellépjenek. Az őket követő nemzedékek  – okkal és joggal – nem a múlttal, hanem saját jövőjükkel, ami egyúttal az ország jövője, foglalkoznak.

A történelmi örökség azonban, ha rejtetten, sérülten is – megmarad. De ki emlékszik majd tíz év múlva, mit mondott a forradalom eszméit és eseményeit felületesen ismerő, buzgón kormánypropagandát szajkózó miniszter?

Élet és Irodalom 2020