„Miért nem daloltok?”

A múlt heti lapszámban két fontos és rokonszenves írás is foglalkozik a Színház- és Filmművészeti Egyetem gazdasági modellváltásnak álcázott ideológiai-politikai gleichschaltolásával (Kenesei István Vonzalmak, választások; Herczog Noémi Úgyhogy énekelni fogunk, ÉS, 2020/29., júl. 17.). Mondanivalójukkal, következtetéseikkel maradéktalanul egyetértek, ugyanakkor mindkettőt áthatja az az egyoldalúság, amely az ügyről megjelent több cikkben is előbukkan. „Rendkívüli, hogy most sokan – színházi emberek – végre politizálni kezdtek, azaz kiállnak az egyeztetés fontossága és az egyetem mellett...” – írja Herczog. „A hősies utóvédharcok folytatódnak – így Kenesei –, jeles színházi szakemberek, akik egyben az SZFE oktatói is, hadakoznak az üres állításokkal” (Kiemelések tőlem – B. Gy.). Nos, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a filmes és a színházi oktatás egyaránt veszélybe került. Ennek megfelelően legalább annyi neves filmes alkotó, művész, szakember írta alá a Ragályi Elemér világhírű operatőr kezdeményezte tiltakozást, mint színházi. Ez nem csak a színházi szakma ügye, amit azért is fontos hangsúlyozni, mert a filmes képzés letagadhatatlan eredményei, nemzetközi sikerei önmagukban cáfolják az oktatás színvonaltalanságáról és belterjességéről terjesztett megalapozatlan állításokat. Palkovics László, amikor idétlenül viccelődik a diákokkal, valószínűleg tényleg azt hiszi, ezen az egyetemen a hallgatók énekelnek. Holott ez többségében a színházi részre sem igaz, elvégre sem a dramaturgok, sem a rendezők, sem a színháztudomány művelői nem dalolnak, a Film- és Médiaintézetben pedig végképp senki: sem a rendezők, sem az operatőrök, sem a tévések, sem a producerek, sem a hangmérnökök, sem a vágók, sem a forgatókönyvírók. Legföljebb a Kossuth téri tüntetésen, együtt, ha már a sorsukról döntő államtitkárnak – bármily kínos – mindössze ennyi jut róluk az eszébe.

(A szerző az SZFE egyetemi tanára)