„Ne tartóztass engem”

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 29. szám, 2020. július 17.

„Párhuzamos vélemény” Deák Dániel Noli me tangere című cikkéhez (ÉS, 2020/28., júl. 10. „Ha elfogadjuk azt, hogy teremtve vagyunk, akkor elvetjük a korlátlan tulajdon és a Föld feletti abszolút uralom téziseit. Akkor a Föld lakóiban úton levő és kereső zarándokokat látunk, akiket az időlegesség tudata szerénységre int.” Szkeptikus ateistaként nem fogadom el, hogy teremtve vagyok, de én is elvetem a „korlátlan tulajdon és a Föld feletti abszolút uralom téziseit”. Egy hívő inkább tulajdonának érezheti a Föld egészét, hiszen a Genezis 1.28. szerint:  „töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá”. Engem is szerénységre int az időlegesség, de nem látok zarándokokat a Föld lakóiban, mert a zarándoklás elképzelhetetlen transzcendens cél nélkül. Az is igaz, hogy „az eltávolítás parancsa ugyan sokkszerűen ér bennünket, valójában azonban nem új, mert a mélyreható elidegenedésnek más formában már sok évtizede ki vagyunk téve”. Több ezer éve van kasztrendszer, migránsutálat, antiszemitizmus, hajléktalanokkal kapcsolatos averzió, ami lehet sokkszerű, másnak sajnos szükségszerű. Kiterjeszthető Deák egyik érdekes megállapítása is: „A magyarázat bizonyosan nem abban rejlik, hogy úgymond bűnös életvitelünk miatt a csapást megérdemelten szenvedjük el.” Szerintem minden ilyen bűneink miatti égi csapás igazságtalan. A végtelen hatalmú és tudású teremtő egyértelművé tehette volna, hogy mit szeretne tőlünk. Nem így lett, hanem több ezer éves, kétes eredetű iratok alapján ezerféle egyház egymás által ezerszer kiátkozott papjai fenyegetnek bennünket bűneink miatt. A játékelmélet alapján ez már nem nulla összegű játék, hisz ha nincs teljes bizonyosság, akkor nem lehet büntetés. Pascal szerint jobb hinni, mint nem hinni, mert a hittel az örökkévalóságot nyerhetjük el, a hitetlenséggel pedig csak a kárhozatot. Ez egyesek szemében pragmatikus megoldás, szerintem erkölcstelen; Pascal Gondolatainak egy terméketlen mellékága. Visszatérve Deák gondolatmenetéhez, szerinte vagy az általa idézett Wolfgang Sachs nézetei szerint „radikálisan korlátozni kéne a gazdagodás korábban megszokott módjait”.  „Fiat justitia, pereat...”, azaz legyen igazság, még ha tönkre megy is bele a világ. Régi nézet ez, és jobb híján idecitálom egy 2015-ös ÉS-béli reflexiómat: „szimpatikus ötlet az egy bizonyos határon felüli politikai és gazdasági hatalom önkéntes – vagy akár önkényes – korlátozása, és az így társadalmasított haszon ezer és ezer helyen lenne felhasználható. Ugyanakkor az is biztos, hogy a magas technológiai igényű fejlesztésekhez, amelyek az egész emberiség hasznára válnak, nagy tőkekoncentráció kell, méghozzá úgy, hogy a legkevesebb anyag, energia és emberi erőforrás befektetésével, tehát a lehető legolcsóbban jussunk hozzá a kívánatos termékekhez. Ez az emberiség közös érdeke, és könnyen lehet, hogy a minimax elv éppen az ilyen fejlesztésektől vonja el a szükséges tőkét.” (Tönkre is megy, 2015/23., jún. 5.) A technokraták optimizmusa már sokszor bevált, de Deáknak igaza lehet: Malevilek százaira, jobb esetben ezreire eshet szét az emberiség. A majd’ nyolcmilliárd ember alkotta tér ideális terep a COVID–19 vagy más vírusok számára. Logikus lenne a sűrűn lakott megapoliszokban a népesség egy részét ritkábban lakott helyekre költöztetni, és az emberek számának növekedését visszafogni. Logikus, de erkölcstelen. Talán már dolgoznak rajta nálam sokkal okosabb és pragmatikusabb „ninivei” hatalmak. Ha még nem, akkor jön Malevil. „Égi hatalmak” közbeavatkozására nem számítok. A „Noli me tangere” öreganyám református Bibliája szerint nem azt jelenti, hogy ne érints engem, hanem azt, hogy „Ne tartóztass engem”. Erre kéri a magdalai Máriát Jézus Krisztus a feltámadás után. Én már nem tartóztatom, elengedtem békességgel.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 41. szám, 2020. október 9.
LXIV. évfolyam, 40. szám, 2020. október 2.
LXIV. évfolyam, 32. szám, 2020. augusztus 7.
Élet és Irodalom 2020