Milyen „rendet”?

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.

„Egyszerűn hihetetlen. Mondom: ha majd végre rendet teszünk, ezeket kell eltakarítani legelőször...” – kezdi blogját a vérmes vezérpublicista. Felindultságát meg is magyarázza: „Öntudat helyett bűntudatot: A New York Times arra buzdítja olvasóit, hogy addig ne beszéljenek családtagjaikkal, addig ne látogassak őket, míg azok nem vesznek részt a Black Live Matter tüntetéseken, vagy nem hajlandók pénzügyileg támogatni a mozgalmat. (Sztálin és Mao csak azt várta a családtagoktól, hogy bűnelkövetéssel vádoljak egymást és jelentsék fel családtagjaikat. A mai liberálisok bűntudatot kérnek minden családtagtól. És egy kis pénzt.)” Ba­yer ezt a barátjától a reggeli kávéja mellé kapott üzenet alapján vágja képünkbe, ő és kollégái nem először hasonlítják a liberálisokat a baloldal gonoszai­hoz. Utóvégre már Csurka elkezdte 90 januárjában a kunbélázásával.

Szerencsére ott a mellékelt üzenet is, egy cikk az American Conservative című lapból, amelynek szerzője a mostani nagy tüntetéshullámot vallási ceremóniaként ábrázolja. Sőt a szcientológusok hatását fedezi fel abban, hogy a New York Times publicisztikai oldalán a külsős szerzőknek fenntartott helyen közölt cikkben van az idézett felszólítás a fehérekhez. Ott, ahol konzervatív vélemények is meg szoktak jelenni (legutóbb, politikai botrányt és a rovatszerkesztő lemondását kiváltva egy trumpista szenátor felszólítása a hadsereg bevetésére a tüntetők ellen). Vagyis nem az eltakarításra kijelölt liberális lap, hanem a – történetesen afroamerikai – író véleménye. Chad Sanders is indulatba jött, ő azért, mert kiadója elhalasztotta a fontos egyeztetést készülő könyvéről: lefoglalja őket a megemlékezés a tüntetéshullámot kiváltó fekete áldozatra. S felsorolván, mennyi együtt érző üzenetet kap liberális fehér ismerőseitől, fakad ki tagadhatatlanul sértődötten: „nekem nem kellene feláldoznom egy, a feketéknek írott könyv fontos momentumát azért, hogy a fehérek előadhassák empátiájukat”. S cikke végén ehelyett kéri a feketék mozgalmának konkrét támogatását, pénzzel is, s a Bayert és barátját kiborító nyomásgyakorlással. Mivel a blog szerzője ennél jóval gyakrabban jön indulatba, talán csínján kellene bánni az „eltakarítás” kifejezéssel. Pláne azzal a fenyegetéssel, hogy „ha majd végre rendet teszünk”. Még a végén Ba­yer a „diktatúrázókat” igazolja.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 41. szám, 2020. október 9.
LXIV. évfolyam, 37. szám, 2020. szeptember 11.
LXIV. évfolyam, 32. szám, 2020. augusztus 7.
Élet és Irodalom 2020