SKATULYÁK

Hubay Miklós Végtelen napjaim című könyvében írja, hogy a hetvenes évek végén a francia pedagógiai reform keretében az elemibe bevezették a „tértan”-oktatást. A diákot egy nagy dobozba tették, amin lyukat vágtak, ahol kinézhetett. Így próbálták: „Kinyitni gyerekek szemét, felébreszteni az érzékenységüket a tér formáira és felébreszteni az alkotókedvet bennük, hogy építsenek maguk körül új tereket.”

A hazai oktatás helyzetét nézve úgy látszik, az idén végzett diákok egy részét olyan dobozokba zárták, amelyeken elfelejtettek kémlelőnyílásokat vágni. A pedagógusok szerint így néhány nebulóban sajnos örökre kialszik az alkotókedv, soha nem tudnak kikecmeregni ezekből a sötét skatulyákból.