Elhagyni a tét

Tandori Dezső csodálatos versében, A nyílt ég ezüst vitorlásaiban elhagytunk egy tét. Nem tudjuk, ki hagyta el. A hivatalos, írott szövegben nincs benne (DIA). Az utolsó versszak így indul:

„minden nézésed: fonó kosár csak,
mely formát kerít, mert széthullna másképp,
ami látatlan, télen is árad,
és ha netán megállsz, készséggel átlép,”

Az előzményekből, „tavasz, nyár, ősz súlyait tovamérték”, „készséggel” gondolhatunk a télre, ami következik majd, amikor „A taposófüvek lefagyogatnak”, Tandori viszont úgy olvassa fel a verset (Madárzsoké), hogy „tétlen is árad”. Mintha csak felolvasás közben ösztönösen helyesbítené saját magát, tökéletesítené a szöveget.

Így végül nem is hagytuk el, „Nem veszett el semmi”. Tandori megvan.