Állami pénzből cégfelvásárlás

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 23. szám, 2020. június 5.

Váncsa István vezércikkét olvasva szörnyű látomásaim támadtak (Jöhet a bakufu, ÉS, 2020/21., máj. 22.), amennyiben Pintér Sándor alá fog tartozni az egészségügy (is), és belügyi kérdés lesz, kit vigyenek operációra, s kit nem. De hát a helyzet ugyebár megköveteli, hogy erős kézbe kerüljön a járvány elleni védekezés. A másik, amit a járványra hivatkozva csinálnak meg nagy tételben, a Fideszhez közeli nagyvállalkozók kistafírozása állami támogatással (idegenforgalmi beruházások) és nagyon alacsony kamatozású hitellel. Ez utóbbit a kormány ez év április 7-én hirdette meg az ún. Gazdaságvédelmi akcióterv keretében, melyben ez olvasható: „A munkaadók védelmében vállalati likviditást segítő hitelgarancia- és tőkeprogramokat hirdettek, ezek a gazdasági visszaeséstől és a külföldi felvásárlásoktól is megvédhetik a magyar tulajdonú vállalatokat. A kedvező kamatozású vállalati hitelek összege csaknem 2 ezer milliárd forint, 500 milliárd forintos állami garanciavállalással.” A nagyvállalatok számára elérhető Növekedési kötvény program feltételei is változnak: 10-ről 20 évre nő a futamidő, az MNB 20-ról 50 Mrd forintra emeli az elérhető forrás összegét. Tekintve, hogy az igénybe vehető pénz a kérelmező árbevételétől függ, igazán szakítani azok tudnak, akiknek hatalmas vagyon áll a rendelkezésükre.

Ugyanis beruházásnak számít az üzletrészvásárlás is. Tehát te megveszed az én üzletrészemet, én pedig megveszem a tiedét, mindketten a tulajdonunknál maradunk, de több milliárd állami forint üti a markunkat. Persze a másik oldalon az állam, vagyis mi úgy adunk ki milliárdokat a legnehezebb hónapokban, hogy annak alig van köze a járvány hatásainak enyhítéséhez (amennyiben az új tulajdonos kedvének javulását nem számítjuk ide). Amikor a rádió bemondja, hogy 43 ember munkáját mentették meg egy beruházással, akkor az azt jelenti, hogy a cégnél, amelyet egy fideszes állami pénzből megvett, ennyien dolgoznak. Persze ha a cég a régi tulajnál maradt volna, akkor is ennyien dolgoznának ott, tehát megmentésről szó sincs, de jól hangzik.

A nagyobb baj az, hogy azok az állami pénzek, amelyek gazdaságfejlesztésre fordíthatók, elmennek egy olyan felvásárlás finanszírozására, amelyből semmiféle plusz kapacitás, munkahely vagy értékteremtés nem jön létre. Létrejön viszont egy olyan tulajdonosi kör, amely ezzel a lehetőséggel részesedését a magántulajdonban lényegesen megnöveli, megkerülhetetlenné válik, és bebetonozza magát. Tehát a hatása messze túlmutat a járványon.

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 50. szám, 2019. december 13.
LXIII. évfolyam, 21. szám, 2019. május 24.
LXIII. évfolyam, 12. szám, 2019. március 22.
Élet és Irodalom 2021